2013. március 19., kedd

Befejező rész.

Az élet, vagy talán a sors, nem mindig azt szabja, amit szeretnénk, de mi emberek, mégis alkalmazkodunk.
Leo, és a többiek rengeteget segítettek, leszoktam a drogról, az alkoholról, és felhagytam a prostitúcióval. 
-Biztos ne menjek veled? - kérdezte Leo az ágyból. 
Épp készülődök. Kris találkozni akar velem. Már vagy 6 hónapja nem is hallottam róla. Azóta amióta, a húgomék eljöttek értem -amire persze nem emlékszem-, és azóta Leoval vagyok együtt. Sóhajtottam egyet. Megigazítottam az ingem. 
-Biztos szívem. - fölé hajoltam és egy apró csókot adtam a szájára. -Sietek. - megsimogattam az arcát. 
Fél óra múlva már a kávéra vártam. Kris kicsit késik. 
-Szia, bocsi, hogy késtem. - ült le velem szembe. 

-Szia. Mit akartál? - rá se néztem. 
Mégis, a szívem olyan hevesen vert, hogy félő volt, kiszakítja bordáim  

-Bocsánatot kérni. És beszélgetni. - fogta meg a kezem. Elhúztam a kezem, amitől fel sóhajtott. -Nem fogunk újra találkozni, ugye? - kérdezte halkan. 
-Mától már nem. - néztem rá. Szomorú arccal nézet rám. -Felhagytam a prostitúcióval. 
-De én nem úgy akarok találkozni. - meglepve néztem rá. 
-Akkor, hogy? 
-Amikor eltűntél, akkor meg kerestelek a lakásodban, hogy megkérjelek, légy a barátnőm. De Cassy kidobott. Aztán láttalak... úgy. Bedrogozva. Utánuk mentem. És rájöttem, hogy neked, nem vagyok elég jó. Szeretlek, de nem eléggé, mert nem vettem észre, hogy miattam szenvedsz. Sajnálom. - könnyes szemmel nézet rám. 
-Én nem. Szeretlek. És foglak is, de mint egy Bátyúst. Szerettem veled lenni. És, igen, miattad tettem amit, mert annyira szerettelek, hogy nem viseltem el, hogy csak egy ágyasnak tekintesz. - néztem a csészére. 
-Nem ágyasnak tekintettel. - mondta halkan. 
-Nos, ezt megbeszéltük. Vagyis remélem. Boldog vagyok Leoval, és munkát is kaptam, nekik segítek a fellépéseken. Légy boldog Kris. Ezt kívánom neked. Sok szerencsét. - álltam fel. De elkapta a karom. 
-Nem hagyhatsz csak így itt. - hajolt az arcomhoz. 
-Kris. - nyögtem ki. 
-Egy csók, és ígérem, békén hagylak. - nézet az ajkamra. 
Lágyan érintette meg az övéivel az enyémet. Fájt. Nagyon. Mert még szeretem. 
De Leot is. 
Viaszoztam a csókot, és elég hevesre sikeredett, de mivel egy kis rejtett boxban voltunk nem látott senki. Levegő hiány miatt váltunk el. Apró csókokat hitet az ajkaimra, és az arcom cirógattam
-Szeretlek. - suttogta. 
-Mennem kell. - toltam el. 
-Ha esetleg nem fog menni a dolog a csávóval, bármikor hívhatsz. Én várok rád. - szólt még utánam. 
Nem érdekelt. Vagyis de, csak nem akarok szenvedni. Nem akarom többet Cassyt úgy látni, mint akkor, amikor másnap felkeltem és olyan mértékű csalódás és harag volt a szemében, hogy nem győztem bocsánatot kérni, főleg Ravitól
Beültem a kocsimba, és haza hajtottam. 

A fiúkkal vettünk egy nagyobb lakást, és most mind együtt lakunk. Nagyon szeretek velünk lenni, ezért amikor szóltak, hogy kell egy kisegítő nekik, azonnal vállaltam.
Leoval azóta vagyok, hogy másnap Cassy szidása után csokival jött be,én meg megcsókoltam. Sokat beszélhetünk,  szinte mindent kiadtam magamból, Ő pedig kis puszikkal nyugtatott. Jól eset a törődése. Amíg küzdöttem az elvonási tünetekkel vigyázott rám, és Yonghwa is. 
Persze a fiúk is.  
Haza érve, első utam a konyha volt, és nem érdekelt, hogy mindenki ott van, odamentem Leohoz -a pultnál állt-, és megcsókoltam. 
Sokkal jobb volt őt csókolni, mert tudom, hogy ez viszonzott szerelem. 
Meglepte a hevességem, de a tarkómnál és a derekamnál fogva vont közelebb magához, és csókolt vissza. 
-Szeretlek. - mondtam neki pihegve a csók után. -Nagyon. - apró csókot adtam az ajkaira. 
-Én is téged. - mosolyodott el.  
Imádom a mosolyát. Mindig megremeg a gyomrom, és hevesen kezd verni a szívem. És főleg akkor, ha az nekem szól. 
-Szobára. - szólt be Yonghwa
-Keresetek számomra parancs. - fogtam Leo pólóját és húzni kezdtem a hálószoba felé amit ketten birtoklunk. 
-Mehetek harmadiknak? - szólt be Ken. 
-Nem. - mondtuk egyszerre Leoval. A többiek felnevettek, én meg jót kuncogtam rajta. 
Amint bezárult az ajtó, már azzal voltam elfoglalva, hogy megszabadítsam a ruhaitól. 

Azt hiszem haza értem. Az én helyem Leo mellett van, és remélem, még sokáig vele lehetek, és a többiekkel. De az, már egy másik történet. 

A miénk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése