Eternity Love [5]

Tök furcsa, hogy egy olyan pasi elől menekülök, aki még csak hozzám se szól. Persze hosszabb mondatokban. "Szia " "Hogy vagy"-on kívül mást nem mond, de a mosolya! Na az gyilkos. Elég ha rám mosolyog amikor belépek oda, ahol Ő is ott van, nekem vége! És szerintem direkt is csinálja! Mármint a mosoly dolgot. Olyankor tök esetlen vagyok, és olyan mint egy szerelmes tinilány! És ez rossz! Nagyon nagyon rossz!

-Először lepakolunk a szállodában... - mondta a menedzser. Most érkeztünk meg Tokióba. Imádom ezt a várost! -Sajnos, párosban lesztek, mert tele az egész szálloda. Hyuk, Hongbinnal, Ken Ravival, Hakyeon Reitával, Leo Yunnal. - lefagytam mint a Windows kettes. Hogy mi van? Én NEM lehetek Leoval!
-Öhm... nem lehetnék Reitával? - kérdem meg.
-Nem, mert így lettek felhordva a bőröndök, plusz így is vagytok felírva! Nem fogok javítgatni! - hagy ott. Reire pillantok, Ő pedig sunyin összenéz Leoval, én pedig inkább iszkolok a menedzser után, hogy megkapjam a kulcsot. Tegnap meséltem Reinek, arról, hogy mi is a helyzet velem, Kennel, és mit is érzek Leo iránt! És már három hónapja vagyok a fiúkkal, és ezek ketten állandóan szervezkednek ellenem, Ken pedig totál féltékeny.
Megkaptuk a kulcsokat, majd liftbe szállva irány a negyedik, a 450-es szoba. Oké, ez mától a pokol szobájának a száma! Leo ment előre, én meg úgy kullogtam be mint egy ázott kutya, és terültem el az ágyon. Ami francia! És nincs több ágy! Esküszöm pánikolok!
-Gyerekek, nyolckor vacsi, aztán reggel nyolckor fanmeeting. - jön be a menedzser.
-Rendben. - válaszol helyetem is Leo, mert én épp próbálom magam megfojtani az ágyon lévő takaróval. Nem sok sikerrel.
Ajtó záródik, másik nyílik, víz csobogás, majd újra csend.
-Most öngyilkos akarsz lenni egy ágytakaróval? - szólal meg.
-Igen... - morgom. Elneveti magát.
-Ne csináld már! Nem lehet olyan rossz velem. - próbál meg megfordítani, de én pedig belekapaszkodok a takaróba, ő pedig kuncogva tol rajtam egyet, így fel lettem tekerve mint egy palacsinta. Kilesek, ő pedig mosolyogva mászik fölém, és ül rám. Kicsit jobban lehúzza a takarót az arcomról, másik kezével pedig megtámaszkodik fölöttem.
-Nem rossz! Én vagyok a rossz. - vörös fejjel húzom vissza a paplant és felsóhajtok. Leo vissza lehúzza az arcomról én pedig rá nézek.
-Miért is vagy rossz? - kérdi mosolyogva. Egyre többet mosolyog. -Mert nem tudok ellen állni... - becsukom a szemeim, pár pillanat múlva pedig puha ajkait érzem meg az én ajkaimon.  Nem csókolok vissza, csak elmosolyodok.
-Nekem nem is lehet ellen állni... - mondja. Kinyitom a szemeim és rá nézek.
-Kis egoista! - kuncogva kihúzom a kezeim, egyikkel megfogom a nyakát, másikkal az oldalat és lehúzom magamhoz, majd megcsókolom. Azonnal viszonozza a csókot, de olyan lágyan csókol, hogy elolvadok, csak épp, hogy hozzá ér az ajkaimhoz, mégis... teljesen el lettem varázsolva. Soha senki nem csókolt még így.
-Nem vagyok egoista, csak tisztában vagyok az adotságaimmal. - vigyorog rám, majd lemászik rólam, és megy ajtót nyitni, mert kopogtak. Meghallom Hongbin hangját, és Reita hangját.
-Hát Te? - hajol fölém Hongbin.
-Palacsintát játszok. - vigyorogtam rá. Elneveti magát, mire hirtelen rám veti valaki magát. Hatalmas nyögés hagyja el a szám, és megnézem a merénylőmet. Ravi volt! Röhögve kezd rajtam fetrengeni.
-Lapított palacsinta! - nyomogatja meg az orrom.
-Azt hiszem... pár szervem átköltözött más helyre... - sóhajtok fel, Ravi lemászik rólam, Reita pedig kuncogva hámoz ki onnan.
-Menjünk enni, aztán alvás. - mondja Yeon. Mindenki az ajtóhoz csődül, Ken pedig ott áll még mindig mellettem.
-Baj van? - állok fel.
-Nem. Csak azt hittem... - megrázza a fejét.
-Hogy épp szexelünk? - karjaim keresztbe fonom a mellkasom előtt.
-Igen. - néz rám.
-Tévedtél! - elindulok a többiek után, de utánam szalad, és megállít.
-Nem feküdhetsz le vele! - mondja.
-Nem Te fogod megmondani mit tehetek és mit nem! Attól, hogy volt köztünk valami. Pontosabban szex! Nem vagyok a baratnőd! Ha úgy akarnám, Hongbint is ágyba vinném, de nem teszem!  Már az elején megmondtam, hogy ne képzelj ebbe az egészbe többet! Nem szeretlek. És nem is foglak, mert nem tudok szeretni! - elrántom a karom, és ott akarom hagyni, de a többiek ott álltak a lift előtt. Így inkább lépcsővel mentem le. Ők már lent voltak, így mehettünk az étterembe enni, ami azonnal ott volt a hal mellett jobbra. Elég siralmas volt a hangulat, de erről Ken tehet! Megmondtam neki, hogy nem leszek a barátnője, erre féltékeny, meg minden. Az ő baja, hogy így érez irántam, nem az enyém!

Eternity Love [4]

Mivel Én a dolgom elvégeztem mára, mehettem haza.
Félúton beugrottam venni valami kaját haza, az egyik gyors étterembe. Otthon, elmentem zuhanyozni, aztán pizsiben betelepedtem a kanapéra, a TV elé. Mire elhelyezkedtem, és enni kezdtem, jött egy SMS.
-Komolyan! Már enni se hagysz? - morgom az orrom alatt. Ken kérte a címem. Igaz is... Ez volt a feltétel ha békén hagy. Leírtam neki a címet, és elküldtem.
Lassan enni kezdtem, közben kapcsolgattam a TV-t, hogy hátha van valami jobb film. Végül találtam egy filmet ami lekötött.
Már épp bealudtam volna, amikor csengettek. Lefordultam a kanapéról, mire nyekkentem egyet, aztán talpra állva az ajtóhoz csoszogtam.
Amint nyilt az ajtó, már valaki az ajkaimra tapadt. Pislogni is elfelejtettem, annyira meglepődtem. De tudtam ki az.  Ken betolta a lábával az ajtót és levette a pólóját. Máris a lényegre tért. Mellkasán végig simitottam, aztán a nyakára hajolva kezdtem kibontani az övét és a nadrágját. Közben a szobába kezdtem húzni. Halk sóhajok hagyták el az ajkát, minden érintésem után.
Már ismerem annyira a testét, hogy tudjam, mit, s hogy szeret.
                    #####
Vállam cirógatva feküdt mellettem, és a nyakamba csókolt párszor.
-Yun... - szólít meg halkan.
-Hmm? - semmi értelmes mondat nem tud most bennem megfogalmazódni.
-Mik ezek a hegek rajtad? - suttogta. Van pár heg rajtam, de azokat nem Én csináltam.
-Baleset. - mondom tömören. Nem kívánok erről többet beszélni, mert fáj. Lapocám feletti sebre csókol, aztán jobb kezével megfogja az Én jobb kezem, és szorosan magához húz, Én pedig a karjaiba bújok, hátam a mellkasának nyomom, így szinte egybe olvadunk. Jó így most, mert nem beszél, csak csendesen fekszünk.
Ajkával és az orrával néha néha megcirógatja a nyakam, vagy a hajamba csókol.
-Miért ragaszkodsz hozzám ennyire? - kérdezem. Nagyon érdekel, miért akar annyira velem lenni.
-Mert Te nem az Idolt látod bennem... - motyogja.
-Hát az tény, hogy inkább az lebeg a szemem előtt, hogy pasi vagy, formás hátsó féllel, és élvezhető taggal, mint az Idolságod! Az valahogy nem az Én reszortom. - mondom.
-Na, pont ezért kedvellek annyira. - jobb lábát az Én jobb lábamra teszi, így már szinte össze IS vagyunk tekeredve, érdekes, hogy még csak nem is kényelmetlen. Sőt! Eddig alig volt olyan pasi az életemben aki szex után is figyelt rám. Szóval ez most meg melengette a lelkem fagyos részét.
Jaehwan hamar elaludt, végig engem ölelt, mintha egy plüss maci lennék. De úgy érzem, itt más a helyzet. Szinte teljesen biztos voltam abban, hogy Ő valami komolyabb dolgot érez irántam, mint puszta kedvelést. Bal kezemet a fejem alá raktam, és próbáltam elaludni ami a sok gondolat miatt nehezen ment.
Arra keltem, hogy a Nap, az arcom simogatja, és valaki beszél mellettem halkan. Lassan oldalra fordultam, és álmosan pislogtam Kenre. Lerakta a mobilját és felsóhajtott.
-Baj van? - kérdem.
-Ne haragudj, fel keltettelek? - fordul hozzám.
-Már ideje felkelnem. - mellkasára rakom a fejem és adok rá egy puszit. -Hány óra? - motyogom.
-Fél kilenc. - mondja.
Épp szóra akartam nyitni a szám, amikor kinyilt az ajtó.
-Látom hamar túl tetted magad rajtam! - mondja gúnyos hangon Kyung. Grimaszolva néztem fel, állam Ken mellkasára raktam. 
-Már aznap este túl voltam rajtad! - mondom unottan. Ken magához húzott és egy puszit adott a fejemre. -Mire jöttél? - kérdem Kyungot.
-Itt maradt pár papír a fiókban. - indult oda. Nem zavarta hogy valaki van velem, plusz meztelenek is vagyunk. Igaz takar a paplan, de azért na! Ekkora egy pofátlan alakot!
-Minden itt maradt dolgod elégettem! - mondom.
-Az útlevelem is? - fordult meg hirtelen és rám meredt.
-Útlevél, igazolvány, igen! - ásitok.
-De azokra szükségem van bazd meg! - üvölt rám. Szegény Ken össze is rezzent.
-Hát... - feltolom magam és rá vigyorgok -Ezt kaptad azért, amiért még a rohadt TV-t is elvitted ami miatt három hónapot kellett túl óráznom Te seggfej! Még van pofád ide jönni azok után amit csináltál és rám üvölteni? Rakd le a kulcsom és takarodj a lakásomból, vagy feljelentelek zaklatás és erőszak miatt. - mondtam higgadtan, mire az arca elsápadt.
-Nem tennéd meg... - sziszegi.
-Óh! De! Sőt! Élvezném, hogy elvisznek a zsernyákok, Én pedig egy szál lepedőbe burkolózva zokogok a kanapén. Tudod milyen vagyok Kyu! Nem kérem, hogy hozz vissza minden dolgom, amit elvittél, amiket Én vettem a saját pénzemből, csak annyit, hogy rakd le a kulcsom és talarodj innen. - oly annyira vagyok nyugodt, ami még az arcomra is kiült, hogy azt mondanák: Pszichopata vagyok vagy minimum kettős személyiség.
-Nálad nagyobb ribancot nem hord magán ez a Föld! - mondja méregtől fuldokolva.
-És büszke is vagyok rá! - bólintok egyet.
Dulva fulva akár egy bika, levágta a kulcsát, aztán ajtót kicsapva elrohant. Én pedig nevetve feküdtem vissza Ken mellé.
-Ki volt ez? - kérdi Ken.
-Másfél héttel ezelőtt még a pasim volt. - felemelem a paplant és rá ülök a csípőjére, lehajolok hozzá és megcsókolom. -De mivel megcsalt, aztán amikor kiraktam, az egész lakást kiüritette bosszúból, Én pedig az itt felejtett dolgait fogtam és kukába dobva elégettem. - mormogtam a nyakába, kezei pedig a derekamra siklottak, és felsóhajtott. -Aztán mindent megvettem a megmaradt pénzemből. És minden ugyan olyan mint előtte. Ha nem jobb! - megmozditom a csípőm, mire felnyög, szemeit összeszorítva feküdt alattam, alsó ajkát beharapta, és éreztem, hogy lent kezd éledezni. Elvigyorodtam aztán az ajkaira hajoltam újra, ő pedig egyik kezét a tarkómra vezette, és lágyan csókolt meg.
Telt ajkai nagyon puhák, és édesek, imádok csókolózni vele, ami nálam ritka.
Elég válogatós vagyok ilyen téren.
Délután elment, de este visszajött, és újabb gyönyörű pillanatokat éltünk meg ketten. Nagyon jól bírja ám, ami meg is lep!
Viszont, másnap reggel Ken már nem volt mellettem. Mondta is, hogy korán fog elmenni, így egyedül mentem be a Jellyhez, és kerestem meg a menedzsert, a további utasítások miatt.

Eternity Love [3]

Ken két napja nem hagy békén... Tegnap, miután megszerezte a mobilom, azóta a mobilt le nem tudtam rakni, mert vagy felhív, vagy sms-sel zaklat. 126 SMS-t kaptam tőle eddig.
Elraktam a mobilom és kiszálltam a taxibol. És első utam a kávézó volt. Megrendeltem a kedvenc kávém, aztán kimentem hátra.
Szét néztem, és egy ismerős alak tűnt fel. Elmosolyodtam, és oda sétáltam hozzá.
-Szabad ez a hely? - szólalok meg. Rám pillant, és elmosolyodott, majd bólint.
-Csak nyugodtan. - áll fel, megvárja míg leülök, és Ő is vissza ül. -Hová indulsz kávé után?
-Jellyfish! - csettintek.
-Akkor mehetünk ketten is, Én is oda indulok, először a színházban voltam, mert holnap utolsó színpadon állás. - mondja.
-Óh, hát akkor így utólag de  gratulálok. - mosolyogva bicentek.
-Köszönöm. - bólint.
Megszólal a mobilom, ezért elő szedem. Ken neve villog a kijelzőn. Felsóhajtottam, és felvettem.
-Ken! Legalább a kávémat hadd igyam meg normálisan, anélkül, hogy zaklatsz. - mondom.
-Mikor érsz be? - kérdi.
-Kilencre kell bent lennem, és még csak nyolc óra. Szerinted? - kicsit mérges voltam rá már.
-Jó, bocsánat. Csak látni akarlak. - motyogja.
-Mondtam tegnap este, hogy ne képzelj ebből többet, oké? - le is raktam, mert nem akartam hallgatni a "na de miért csinálod ezt velem" szöveget. Megfogtam a homlokom, és bedobtam a mobilt a táskámba.
-Akkor tényleg jól emlékeztem, hogy Te vagy az a lány akivel lefeküdt Ken! - mondja Leo.
-Igen, egy éjszakás volt Ken. És hidd el, teljesen véletlen keveredtem hozzátok, mint tolmács! Azóta is zaklat Ken, pedig nem áll szándékomban járni vele. Szex az oké, mert amíg nincs meg az igazi, kell pótlék, még rendes, évekig tartó párkapcsolatom se volt, voltak pár hetesek, de ott a pasi húzta a rövidebbet, utóbbiban pedig én, azt hogy éveket legyek valakivel, annak az embernek tartogatom akit szeretni fogok. De ezt már mondtam neki, de nem érti. - mondom dühösen. Leo pedig csak szerényen mosolygott.
-És miből fogod tudni, hogy ki az igazi? - kérdi.
-Nem tudom. Talán... abból, ha a szemeibe nézve elveszek, és csak Ő létezik számomra, nem csak egy testet látok, akit ágyba csalhatok. - míg ezt kimondtam, őt néztem, és görcsbe randult a gyomrom. Oldalból megszólalt az egyik új kedvenc dalom, az Exo Moonlight. És annyira ehhez a pillanathoz illet. Láttam a szemeiben egy bizonyos csillogást, ami tetszett, és rá már első pillanttól fogva, már a klubban, nem úgy tekintettem, mint egy potenciális alanyra, akit ágyba vihetek. Tudom, hogy egy ribanc vagyok, de nem érdekel, senki se volt aki megnevelt volna.
Megijedtem attól az érzéstől ami bennem felbukkant, így hirtelen felkaptam a táskám, és hajamba túrva otthagytam. Ideges lettem. Annyi a szerencsém, hogy balerina cipő van rajtam most, és nem magas sarkú. Így elég gyorsan a Jellyfishez értem. A lift előtt egy lány volt, barna haja volt, egyszerű öltözék, mégis olyan szép volt. Tele volt szatyrokkal, így mellé állva rá mosolyogtam, és el vettem a fogai közül a két szatyrot.
-Segítek, úgy látom, Te is a harmadik emeletre mész. - mutatok a gombra. Ami világított.
-Igen, és nagyon szépen köszönöm. - mosolyogva hajolt meg.
-Yuna! - mutatkozok be.
-Reita. - biccent, és int a lift felé. Beszállok, megvárom míg bejön ő is, mire valaki szól.
-Várjatok! - hallottam Leo hangját. Már a hangjától is görcsbe rándul a gyomrom. Istenem, mi van velem?
-Ó, szia, épp hozzátok megyek. Hakyeon szólt, hogy vigyek ebédet. - mondja Leonak Reita. Nagyot nézve, még pislogni is elfelejtettem, úgy néztem rájuk.
-Soyun is odatart. Igaz? - néz rám Leo. Nagyot nyelve bólintok. -Tényleg? De most Yuna vagy Soyun? Nem is vagy koreai amúgy. Hogy is van ez? - tolja el mellőlem Leot amiért hálát adok az égnek, és kíváncsian néz rám.
-Ez hosszú történet! - nevetem el magam.
-Kíváncsian hallgatlak! - mondja.
Bent a próba teremben, Reita lepakolt, aztán az egyik sarkoba húzva lenyomott egy székre, és mellém ülve hallgatni kezdet. Röviden elmeséltem, hogyan is kerültem Én Koreába. Miért lettem Yuna és Soyun.
Nincs családom, egyedül élek, így a megtakarított pénzemből utazni kezdtem. És tanultam is. Ezt 16 éves korom óta csinálom. Persze nem mindent mondtam el, de a javát, kicsit át formálva de elmondtam.
-Két éve vagyok itt, Japán után Kínában voltam, onnan pedig ide jöttem. Eddig itt vagyok a legtöbb időt. - mondom.
-De jó. - mosolyogva néz, aztán a fiúkra néz, akik épp próbáltak. -Én is szeretnék még utazni, szoktam is néha a fiúkkal menni. Voltam már velük pár helyen, de abból is csak annyit láttam amit este a hotel szobából. - nézi Leadert.
-Legközelebb ha utazok, jössz velem. - fogom meg a kezét. Rám pillant, és elmosolyodik.
-Rendben. - bólint. -Mindjárt dél, jössz velem ebédelni? - kérdi.
-Nem, várom a menedzsert, hogy ideadja a szöveget amit fordítani kell. - mosolyogva raztam picit a fejemen.
-Akkor egy óra múlva itt. Szia Yun! - intett és már ment is.
Én elő vettem a jegyzetem, és pont bejött a menedzser. Leült mellém, és egy lapot adott a kezembe, amit le kell fordítani, és Hakyeonnak ezt kellesz mondani. Bólogatva hallgattam, aztán pár helyen kijavítottam, hogy ez japánul, hogy is hangzana szebben. Persze beleegyezet, így jegyzetelni is kezdtem. Miután végeztem, WC-re kellett mennem, így leraktam a jegyzetem és kimentem.
-Soyun? - szól utánam Ken.
-Hmm? - nézek rá.
-Beszélhetnénk? - kérdi.
Rá néztem a többiekre, aztán bólintottam.
-Kimegyek gyorsan a mosdóba. - intek az ajtó féle, aztán megfordulve elindultam a WC-re. Ken mellém sietett, és velem jött. Nem tudom mit akar, de elég komoly lehet, ha ilyen komoly fejet vág. Nem is szólt hozzám amióta megjöttem. Nem mintha bánnám, kicsit már sok volt belőle.
Elvégeztem a dolgom, kezet mostam, ám, amikor ki akartam menni, Ken jött be.
-Tudom, hogy csak pár napja ismerlek, de azt akarom, hogy jobban megismerjük egymást. - mondja.
-Ha arra utalsz, hogy legyen a barátnőd, ki van csukva! - ki akartam kerülni, de megfogta a karom, és visszahúzott maga elé.
-Pedig azt szeretném. - néz mélyen a szemembe.
-Én viszont nem.
Dacosan néztem a szemeibe, de csak közelebb lépett, egyik kezét a fedetlen combomra rakta, és feltolta a kék ruhám alját. És a nyakamra hajolt, ahol apró kis csókokat adott. Felsóhajtottam, és beletúrtam a hajába.
-Ha csak szex kell neked, megadom a címem, de kérlek, olyat ne kérj, hogy legyek a barátnőd! - suttogtam a fülébe.
-Kérem akkor a címed, megelégszem egy darabig azzal is. - benyult a bugyimba, egyik ujjával pedig megcirógatta a gyenge pontom,  amitől megremegtem.
-Akkor ezt majd akkor folytassuk, ha el jössz. - veszem ki a kezét. Nyomok egy puszit az ajkaira, és gyorsan otthagyom.
Hmm, azt hittem kicsit nehezebb lesz nekik betanítani azt a kis szöveget, de másfél óra múlva, hiba nélkül tudták. Komolyan, ők a legjobb tanítványaim.

Eternity Love [2]

                      ~Yuna~
            *Egy héttel később*
Több nyelves magán tanár ként, még tolmács is vagyok, így most kaptam egy levelet a munkaadó cégtől, hogy mennem kell egy kiadóhoz, japánt tanítan. Persze csak pár mondatot, és pár hétig fordítani is kell nekik.
Beleegyeztem, hisz most úgy sincs annyi dolgom, és a diákjaim is már levizsgáztak, így már azok sincsenek.
Megadtam a taxisnak a címet, pontosabban csak a papírt adtam oda, mert épp a főnökkel civakodtam.
Fél óra múlva már intet a taxis, hogy megjöttünk, fizettem és már szálltam is ki.
-Leteszlek! - mondtam a főnöknek, és leraktam. Idegesen dobtam bele a telefont a táskámba, és mentem be. A recepción kaptam irányt merre menjek, aztán már mentem is. Egyik falon ki volt rakva, hogy: Jellyfish.
Hallottam már róla. Vagyis gondolom, mert ismerős volt. Bekopogtam a megadott ajtón, és egy férfi jött ki, mondta, hogy Ő a menedzser majd bevezetett.
-Fiúk! - kiabál a mellettem lévő pasi, azt hittem ott szakad ki a dobhártyám menten.
Hat fiú sorakozott fel előttünk, és kettő belőle szörnyen ismerős volt.
Ám amikor arcon csapott a felismerés, azt hittem ott pisilem össze magam!
Egyik akit kinéztem a múltkor a klubban, másik pedig akivel lefeküdtem. Sajnos, ők is felismertek. Ilyenkor átkozom magam, hogy miért nincs egy ikrem, akire foghatok mindent, mert egy rossz előéletű tesó. Egyik lábomról a másikra álltam amíg a menedzser elmondja, miért is vagyok itt.
-Szia! Én vagyok a leader, N-nek vagy Hakyeon-nak is hívhatsz, Hongbin, Ravi, Ken, Leo, és Hyuk. - mindenkire rá mutatott, amikor mondta a neveket. Ken olyan vigyorral nézett rám, hogy azt hittem körbe éri a fejét a szája.
-Un moment por favor! - emelem fel a kezem és megfordulok, jól elszidom magam kilenc féle nyelven, közben a táskámba túrok, hogy bevegyek egy szem fájdalom csillapítót, kicsit begörcsölt a fejem. Miután lenyugodtam, megfordultam. -Sziasztok! - hajolok meg. -A nevem Alexa Meyer, de itt Koreában Soyunnak esetleg Yunának hívnak. Bármely név jó, mivel így könnyebb engem megszólítani. Összesen 14 nyelven beszélek anyanyelvi szinten, és ez is a munkám. Tolmács és tanár vagyok. És nem, nem amerikai vagyok, hanem európa melletti kis országból jöttem. De ez gondolom lényegtelen. Remélem nem lesz gond, és meg fogjuk érteni egymást. - mondtam nyugodtan.
-Akkor először ismerkedjetek meg, utána jöhet a tanulás, holnap videó felvétel. - mondja a menedzser mellettem.
-Ez nagyszerű lenne. - mondja a leader.
Menedzser bólint, engem itthagy, leader leültet, és mindenki a földre ülve kérdezni kezd. Kicsit zavarban vagyok a két fiú miatt, mert az egyik folyton vigyorogva néz, másik pedig csak hallgat és ül. Furák.
Amit csak kérdeztek, mindenre válaszoltam, végül megunták, és ketten elmentek kaját venni, ezt Ken kihasználva azonnal elém állt.
-Túl hamar léptél le múltkor. Még a számod se hagytad meg. - mondja. Kicsit lehajol hozzám és félre billenti a fejét, rám mosolyog.
-Felesleges lett volna. - sóhajtok, és felállok.
Kiegyenesedik és meglepődik.
-Miért? - lép közelebb.
-Mert nem vettem volna fel, vagy max kamu számot adok meg. Egy éjszaka volt Ken! Egy! - mutatom neki, aztán otthagytam a meglepett fiút, és távoztam... volna, ha nem jön utánam, és smárol le a folyosón. Kábán néztem rá a csók után, ő pedig csak mosolygott.
-De én akarok ismétlést! - mondja.
-Nem egy lejátszó vagyok, akin ismétlés gomb van... - kezdtem volna szidni, de most is az ajkaimra hajolt. -Te hülye vagy! - sipitozok eltolva őt.
-Tudom, de megvan a mobilod! - lép hármat hátra. Lefagyva nézem, aztán felturtam a táskát, és nem volt benne a mobilom.
-Adod vissza? - lépek hozzá, de hátrálni kezd. -Kérlek! - nyújtom a kezem. Nem akarok fogócskázni vele. Gyorsan bepötyög valamit, aztán megszólal egy másik mobil, és kiveszi a pulcsija zsebéből. Enyémet pedig maga fölött lóbálja és hátrálni kezd.
-Ha kell, vedd el. - vigyorogva néz rám. Felsóhajtok. Ha nem lenne fontos ez a telefon, a sok szám miatt, akkor hagynám, de így inkább megszerzem. Hirtelen tol be egy ajtón, én pedig először azt se tudom mi van.
Nyakam veszi célba hátulról, ami a gyengém, így megfordulva nyakát átkarolva csókolom meg.
        ###############
Ruhám igazgatva megyek a tükörhöz, hogy rendbe szedjem magam, és a szerte-szét túrt hajam. Ken még kicsit relaxál a wc lehajtott tetején, aztán feláll, és ő is kezdi rendbe szedni magát. Kidobja a használt óvszert, amit a táskámból vett ki, és jön kezet mosni. Frissítem a sminkem, kicsit felturom a hajam, hogy ne csak borzos legyen, aztán felkapom a táskám.
-Hová sietsz? - fogja meg a karom és visszahúz.
-Még van dolgom. - nézek rá.
-Mondanám, hogy holnap rá érsz e, de sajnos Én nem érek rá. - maga elé állít, mert neki dőlt a pultnak. Eltolja az egyik hajtincsem, és hozzám hajol.
-Á-á! - tolom vissza. -Nincs repeta! Szia Ken! - el lépek tőle és távozom. Nagyon meleg van kint, látszik, hogy jön a nyár, még jó, hogy ruhát vettem fel. Így nem sülök meg mint egy pisztráng a sütőben.
Elmentem a kedvenc kávézómba, vettem egy tejes kávét, és hátul kint a teraszon leültem. Jól esett ahogy a Nap sugarai, simogatták az arcom, és enyhén fújdogál a szél.
Persze töretlen nyugalmamat a telefonom zavarta meg. Sms jött:  "Kiszívtad a nyakam! Kapom is miatta az oltásokat! :D De megérte."
Elkuncogom magam.
"Nem vagyok veszett, hogy oltogassanak! Amúgy nem gondoltam, hogy azonnal zaklatsz amint távol leszek tőled."
-Soyun? - hallottam egy ismeretlen hangot. Felnéztem, és Leo állt előttem.
-Leo, igaz? Ülj le nyugodtan ha akarsz. - mosolyogva nézek rá, mire bólint, és leül.
-Hogy hogy itt vagy? - kérdi.
-Ez a kevenc kávézóm. - mosolygok.
Jó órát beszélhetünk, majd csengetnek neki, hogy mennie kell, így a kávézó előtt én jobbra, Ő balra indul. Nagyon aranyos ember, remélem jól kijövök majd vele, meg a többi fiúval.

Eternity Love [1]

~Leo~
Végre kijött az mv, kaptunk két nap szabad napot, aztán pedig újra comeback stage hajtás.
Egyik közeli klubban foglalt nekünk helyet a menedzser, hogy megünnepeljük az új sikert. Természetesen, én csak csendben a saját kis világommal voltam el, néztem az embereket, dudoltam az ismerős dalokat, és a pohár whiskym forgattam.
Megszólalt az Eternity, mire felnéztem a DJ pulthoz és ott állt Ken, vigyorogva integetett nekünk, Reita elnevette magát mellettem, és Hakyeon majd keresztül esett az asztalon úgy csápolt vissza Kennek. Fogalmam nincs, hogy Reita, hogy viseli el a szeretettel túlcsordult leadert, de elismerésem. 
Hátra dőltem, és szememmel újra azt a fekete ruhás lányt kerestem. Fejét felemelve mintha a plafont nézte volna, csak szemei csukva voltak, a zene ritmusára mozgott, egyik kezét felemelte, míg másikkal a hajába túrt és látszott a nyakán a tetoválás. Tűz, Víz, Levegő, és Föld! Régebben olvastam ezekről a kanji jelekről, szóval tudom mit jelent. Annyira vonzón táncolt, hogy csak őt néztem. Meg persze a fél klub. Amikor megfordult, és láthattam az arcát, azonnal látszott, hogy nem koreai, hanem Európai, vagy Amerikai. De amikor kinyitotta a szemét, és végig simitott a nyakától a combjáig a testén, hatalmasat nyeltem, és bele ittam a poharamba. Szemei szinte teljesen elvarázsolt, olyan kék volt, ajkai is teltek, aminek az alsó részét beharapva, nézett velem szembe. Elmosolyodott, és megfordult válla felett rám pillantot.
-Miért nem mész oda hozzá? - kérdi hirtelen Reita. Rá néztem.
-Kihez? - kérdem értetlenül.
-Hát a lányhoz! - biccent.
-Hmm... - kiittam az utolsó kortyot és leraktam a poharat.
-Miről folyik a nagy csevely? - karolja át Reita nyakát N, és rám mosolyog, aztán egy nagy puszit add Reita ajkaira.
-Nem sok mindenről. - von vállat Rei mosolyogva.
-Na de mégis? - nyafog leader.
-Csak mondtam, Taekwoonnak, hogy kérje fel azt a lányt... - mutat oda -Aki most épp Kennel táncol. - fejezi be a mondatot, és rám pillant. -Sajnálom... - tátogja. -Azt hiszem én most haza sétálok, nincs túl nagy kedvem most itt ülni. - állok fel, intek Ravinak aki a másik két csapat taggal beszélget, és már mentem is. Fél szemmel azért láttam ám, hogy a csaj engem néz, aztán befordultam az ajtóhoz, kezeim zsebre téve, lassan elindultam haza, sétálva.
Jól esett most a séta, friss volt a levegő, így kicsit elmosolyodtam.
Majdnem másfél órát bolyongtam, csak úgy, végül meguntam, és haza indultam végleg. Viszont otthon nem épp az várt amit akartam -puha ágy, és csend-, hanem a lakás ajtó félig nyitva, női cipő, és egy bugyi, meg egy ruha volt az ajtó előtt ami a mi közös szobánk, Kennel. Hangos nyögések szürődtek ki onnan, szóval nem egyedül jött haza Ken. Biztos azzal a lánnyal akivel táncolt.
Felszedtem a ruha darabokat, leraktam őket a polcra, elő vettem a pót matracot, és az ablakhoz raktam le, megágyaztam, aztán a mosókonyhából a szárítóról leszedtem egy boxert, pólót, és egy melegítő nadrágot, mivel be nem tudtam menni, majd elmentem zuhanyozni.
Zenével a fülemben feküdtem le végül, mert kicsit hangosak voltak, és rosszabb mint Ravi horkolása. A többiek se jöttek haza, szóval...
Oldalra fordultam, és kinéztem az ablakon.
Olyan üres vagyok...
Kellene valaki, aki szeret.

Másnap reggel én keltem hamarabb. Csináltam reggelit, mint minden reggel, aztán elmentem futni. Egy kis feszültség levezetés, amióta musical-ezek.
Amikor vissza értem, káromkodást hallottam, és amikor beléptem, épp a lány tuszkolta magára a ruhát, csak a cipzárt nem tudta felhúzni. Mellé álltam és segítettem neki, aztán felkapta a bugyiját és felvette, ezen jót mosolyogtam. Tényleg látszik rajta, hogy nem koreai.  Összefogta a haját, rám se nézve biccentet, és cipőjét felkapva kitrappolt a bejárati ajtón amit nyitva hagytam.
Felsóhajtottam, és elmentem zuhanyozni.
~Yuna~
Reggel iszonyat fejfájásra keltem keltem. Ilyen az én formám.
Fájt minden részem, és meztelen voltam.
-Óh, anyám! - nyögtem fel.
Káromkodva másztam ki a fiú mellől és mentem megkeresni a ruhám. Kint találtam rá. Miután magamra tuszkoltam, a cipzárt már más húzta fel mert nem tudtam. Nem akartam felnézni, így inkább eliszkoltam onnan miután vissza vettem a bugyim.
Holnapra össze kell szednem magam, egy szakítás nem teheti tönkre azt amit évek óta felépítettem.
Haza érve félig üres lakás fogadott. Tehát elment.
Ledobtam a cipőm, és a konyhába mentem. Csináltam egy kávét, és szendvicset így azzal mentem a nappaliba. Leültem a kanapéra, és csak meredtem az üveg asztalra.
Minden összeomlott körülöttem.