Eternity Love [8]

Puha kezek hoztak vissza a valóságba, ahogy óvatosan megcirógatja az arcom. Eddig a plafonra pislogtam, most pedig rá.
-Nagyon elgondolkodtál, szóltam is hozzád, de nem válaszoltál. - néz rám aggódva.
-Most az egyszer van bűntudatom, hogy elküldtem egy pasit... - sóhajtok fel.
-Ken? - bólintok -Túl lesz rajta, ne aggódj. - hajol fölém. -Jöhet a masszás? - kérdi.
-Még szép! - ülök fel, leveszem a pólóm, hasra fordulok, Ő pedig a fenekemre ül, kicsatolja a melltartóm, és végig simit a hátamon, mind Két tenyerével, amitől a bőröm borsódzani kezd. Felsóhajtok picit, Ő pedig elkezd masszírozni, amitől már kezd... orgazmusom lenni! Csodás kezei vannak!
Egy-egy helyen amikor hozzám ér, kicsit felnyögök.
-Ne csináld ezt... kezdek kiakadni... - hajol a fülemhez, és belesuttog.
-Segíthetek rajta... - nézek rá. Felegyenesedik, de csak pár pillanatra, nyakamtól, a hátam közepéig végig csókolja a bőröm, amitől megborzongva nyögtem fel, utána kicsit megemeli magát, így meg tudok fordulni. Amint ledobtam a melltartót oldalra, már hajolt is megcsókolni, én pedig neki álltam kioldani a nadrág madzagját, hogy benyúljak a boxerébe de meglepve tapasztaltam, hogy nincs rajta. Csókba vigyorogva fogom meg egy kicsit, végig simitok rajta, amitől megremeg, aztán megmarkolom a csípőjét, és teljesen átadom magam a csóknak.
Mire leszedtem róla a pólót, kopogtak.
-Nem nyissuk ki... - morogja a nyakamba. Hajába turva nyomtam a csípőm hozzá, amitől felnyög, majd újra kopognak.
-Yun! Rei vagyok, sürgős! - hallottam Rei furcsa hangját, ettől pedig Leo is leállt, és rám nézett.
-Folytatsuk, de nem most! - sóhajtok fel. Gyorsan magamra kapom Leo pólóját, és az ajtóhoz sietek.
-Bocsi, hogy megzavarlak titeket, csak nem tudom, hogy mit tegyek... - néz rám könnyes szemmel.
-Gyere be! - átkarolom a vállát és bevezetem, Leo már az ágyat csinálta, majd a fürdőbe ment, fogat mosni. -Mi a baj? - kérdem.
Leült az ágyra, megfogja a fejét, majd kibukik belőle.
-Terhes vagyok! - néz rám.
-Tőlem? - lepődtem meg. Rei felnevet. -Én mindig védekezek, tőlem biztos nem! Megcsaltál? - ijedek meg, mire még jobban felnevet.
-Yun... - fuldokol.
-Jó, bocs! Csak olyan fejjel mondtad, mintha én lennék az apa! - mosolyogtam rá. -Folytasd...
-Hakyeon és én... a múltkor... csak úgy... szóval nem védekeztünk, mert már untam az óvszert, persze Hakyeon is, és azt hittem egy eset miatt nem lehetek terhes, de most az vagyok! Az uncsitesómnál jöttem rá, amikor bementem a fürdőbe, ott meg a polcon ült egy doboz tampon, én pedig számolni kezdtem, és két hete késik. Észre se vettem, mert állandóan rohangálok... Ezért, azonnal ide jöttem. - hadarta.
-És mi a gond? Terhes vagy, ez pedig csodás dolog. Hakyeon szeret, Te is Őt, és a picit is imádná! Főleg, hogy még ő is egy óriás gyerek. Én Imádom a kicsiket, minimum négy öt gyereket akarok majd, hatalmas házat, ahol majd szaladgálhatnak, gondolj bele, Te nem akarsz ilyet? Egy szerető családot? Lehet, pont ezzel a picurral fog kezdődni. - fogom meg a kezét. Leo áll elénk, és rám mered.
-Hozzám jössz? - kérdi. Elnevetem magam.
-Leo mániája a nagy család! - kuncog Rei.
-Hány gyereket akarsz? - nézek Leora.
-Legalább négyet. - bólint.
-Holnap esküvő! Viszont most Rei a legfontosabb, szóval napolunk! - hesegetem el.
-Mit tegyek? - kérdi Rei és rám néz..
-Szépen mész és elmondod Leaderssinek, hogy mi a helyzet, ha nem tetszik neki, lecsapom és elásom valamelyik parkban! De szerintem örülni fog neki! - mosolyogtam rá.
-Köszönöm Yun. - megölel, majd feláll és kimegy.
Leo ül mellém, és engem néz.
-Mi van? - pislogok rá Ijedten. Tisztára úgy néz rám, mint valami pszichopata gyilkos
Nem válaszol csak fogja és eldönt az ágyon, szinte majd felfalja az ajkaim, ruhám pedig leszaggatja rólam, alig tudom követni, olyan tempóval tesz magáévá. Komolyan, volt már rengeteg pasim, de egyik se volt ilyen, és nem váltott ki belőlem ilyen dolgokat, de az, hogy ezt csak annyi valtotta ki belőle, hogy sok gyereket akarok, furcsa.
-Jézusom! - sikoltok fel a hátába kapaszkodva, levegő után kapkodva ernyedek el, pár mozdulat után pedig ő is követ a csúcsra, és mellém dőlve betakargat. Pihengve nézem a plafont, Leo pedig magához von.
-Jobb voltam mint Ken? - kérdi.
-Messze túl szárnyaltad az össze pasim! - sóhajtok fel.
-Ezt örömmel hallom, akkor holnap meg is lehet tartani az esküvőt. - mosolygott.
-Rendben! - elnevettem magam, pár perc múlva pedig már aludtam is.

Eternity Love [7]

Egész utat a szponzor álltal fizetett helyig, zene hallgatással töltöttem, vagyis bő fél órát! Dugóba keveredtünk, de szerencsére kilencre lett megbeszélve a hely, szóval kilenc előtt húsz perccel már bent voltunk, a fiúkat sminkeltél, hajukat csináltak, én pedig néztem őket. Kár, hogy Reita nem jött, de Yeon azt mondta, van itt két uncsi tesója, elment őket megnézni, hogy ne unatkozzon. Igazából, neki jobban örültem volna, nem úgy mint a morcos, rohangáló személyzetnek. Persze közben megkaptam a kérdéseket, azokat kezdtem lefordítani koreaira, hogy ne akkor kelljen neki állnom. Kicsit szar lett volna.
Fanmeeting előtt a fiúk, hat számot énekeltek, és miután végeztek, illedelmesen meghajoltak, és bemutatkoztak, pont ahogy tanítottam nekik. Elmondták amit betanultak, felmentem, és fordítottam a fanok kérdéseit, amiken jókat mosolyogtam. Sokan azt kérték, hogy Leo cukiskodjon, de Ő csak röhögve hajtotta le a fejét, és Hakyeon cukiskodott helyete. Érdekes egy személyiség az már biztos.
Fanmeeting után, irány az első magazin helyszíne, mert ott fotózás is lesz. 

Este nyolc volt mire végeztünk. Fogalmam nincs, hogy bírják a fiúk ezt a tempót! Én teljesen kifáradtam, enni is csak pár falatot ettem, szobáig már vonszoltam magam, mint egy vizet lajhár!
Zuhanyozni is úgy mentem, hogy Leo tolt be és zárta rám az ajtót, plusz még előtte kinyitotta nekem a vizet. Egy tündér ez a fiú.
-Elfáradtál? - néz rám miután kimegyek. Nagyot bólintok, és elterülök mellette, Ő pedig mellém dől, hátam kezdi cirógatni, felsóhajtok, mert szörnyen jól esik. -Megyek lezuhanyzok, tudsz várni pár percet még? - kérdi.
-Azt hiszem. De miért? - kérdem, fejem pedig arra fordítom.
-Megmasszírozlak kicsit. - mosolyogva tűrte el a hajam az arcomból.
-Akkor megvárlak! - ülök fel, ő pedig elmegy zuhanyozni, én pedig neki állok megint fordítani a holnapi magazinnak. Kopogtak, így a papírokkal a kezemben mentem ajtót nyitni.
-Szia... - köszön Ken. Szemüvegem levéve nézek rá.
-Szia. - magamhoz fogom a mappát és várom mit lép.
-Sajnálom... féltékeny vagyok... de csak azért mert szerelmes vagyok beléd, és fáj látni és érezni, hogy Te nem... - kezét piszkálja és nem néz rám.
-Ezt gondoltam... - felsóhajtottam, majd megfogtam az állát felemeltem a fejét és rá mosolyogtam. -De mondtam neked mi a helyzet Ken. Én előre szóltam, és hiába érzek én is irántad egy kicsi szerelmet az akkor se nagyobb annál a szeretetnél amit érzek. Szeretlek, de mint egy öccset. - megsimogatom az arcát. -Nem olyan vagyok aki bárkit is tudna szeretni, ez nem a Te hibád, mert egy csodás ember vagy, hatalmas szívvel, ez az én hibám, hogy mindenkit kizárok...
-Miért  nem hagyod, hogy szeressellek? - könnyes lett a szeme.
-Mert ennél is jobban fájna...
Közelebb lépek hozzá, és óvatosan megcsókolom.
-Attól én még várok rád kicsit... jó? - kérdi halkan, szemei csukva, homlokát az enyémnek nyomta.
-Ahogy érzed. - utolsó puszi és hátra lépek, Ő pedig megfordult, néztem ahogy bemegy a szobájukba. Fáj érte a szívem, de tényleg nem tudnám szeretni. Az pedig csak neki fájna nagyon.
Bezártam az ajtót, vissza cammogtam az ágyhoz és leültem rá, leraktam a mappát és ledőltem, szemeim becsuktam, de csak gondolkodtam, már zúgott az ágyam.

Eternity Love [6]

Kent és engem kivéve mindenki beszélt valakivel, engem igaz Reita és Yeon próbált szóval tartani, nem túl sok sikerrel. Egyszer fel is néztem Hongbinra, aki vörös fejjel nézet rám, ebből azonnal levontam, hogy tetszem neki. Legalábbis Ő tovább gondolta a dolgokat, és ez tetszik.

-Mina? - hallottam egy ismerős hangot, felnézek, és meglátom Yukit. -Yuki! - felpattanok és megölelem. -Istenem de rég láttalak! Hogy vagy? - engedem el. Itt Ő volt a legjobb barátnőm. Rengeteget segített a tanulásban is, de akkor még csak angolul tudtam.
-Milyen tökéletes lett a kiejtésed! - mosolyog rám.
-Csakis neked köszönhető! - vigyorogtam rá.
-Meg persze Zakunak. - kacsint rám. -Él még az a pöcs? - kérdem.
-Apával meg vele vagyunk... - nem tudta befejezni mert már meg is jelent. Rám vigyorgott, én pedig azonnal a nyakába ugrottam.
-Helo szép hölgy! - belemarkol a fenekembe, amit úgy tolerálok, hogy a kezére csapok. -Csak nem hiányoztam? - enged el.
-Meló miatt vagyok itt! - sóhajtok. -Ja igen! - megfordulok -Gyerekek, ők itt Yukina, és Zaku. Amíg itt éltem, Ők voltak a vendéglátóim. - mutatok a hátamhoz. -Yukina, Zaku, ők a munkám, tolmács vagyok, csak koreaiul tudnak. Reitát kivéve, Ő még tud kicsit Japánul. - fordulok hátra.
Intenek, Zaku meg rám néz.
-Feljössz hozzám kicsit? - vigyorog rám.
-Még szép, hogy fel. - fogom a tárcám, mert benne van a pénz, és a szoba kártya, lerakom a saját részemhez valót. Zaku megfogja a derekam, Yukina pedig a kezem, és így hagyjuk ott a többieket. Köszönök Yuki apjának is, beszélünk pár szót, majd irány fel Zaku szobája. Persze Yuki nem marad sokáig, pedig épp neki álltunk inni , de beszélgetünk kicsit, elmesélte, mi hogy van, aztán hívta az apja. Zaku meg azonnal a lényegre tér.
-Semmit se változtál... - nyögtem fel amikor belém hatolt.
-Hiányoztál ám! - markol a derekamba.
Egy órát voltam vele, aztán ittunk még kicsit, Én pedig visszaindultam a szobámba.
Csak az egyik lámpa éget, az én oldalamon, vettem magamhoz ruhát és zuhanyozni mentem.
Majdnem szívroham vitt el, amikor végeztem és aludni mentem. Leo ott ült az ágy szélén, engem bámult, nem épp szépen.
-Hol voltál? - áll fel.
-Na... már Te is kezded? - sóhajtok fel.
-Yun! Válaszolj! - förmed rám.
Meglepve pislogok rá.
-Inni voltam. Rég találkoztam már velük, sokat kellett bepótolni. - néztem oldalra. Elém áll, és megfogja az állam, felemeli a fejem.
-Lefeküdtél vele? Azzal a pasival! - kérdi halkan.
Néztem azokat a barna szemeket, aztán egyszercsak... hazudtam.
-Nem. Pár éve igen, naponta, lefeküdtem vele, de ma nem. - soha nem hazudtam még arról, hogy voltam e mással. De most megtettem. Arca el lágyult, és el lépett tőlem.
-Pia szagod van, szóval elhiszem. - bólint.
-Álmos vagyok. - becsukom a szemeim, és a mellkasához nyomom a fejem. Felkuncog, kézbe vesz, és befektet az ágyba.
Másnap reggel, meg se érzem, hogy ittam volna tegnap, pedig már rég ittam. Kb, amióta a fiúkkal dolgozom. Lent a halban szorgosan jegyzeteltem azt amit menedzser mondott. Hongbin jött le először, és ült mellém, de kicsit feszült volt. Menedzser ment szólni a fodrász csajnak, én pedig Hongbin felé fordultam. Feszülten nézet rám.
-Ne szarjál már! Nem fogok rád mászni, hiába vagyok egy ribanc! - Felsóhajt. -Ne aggódj, nem mászok rád, csak akkor, ha tényleg kéred! Szóval nem kell feszültnek lenned mellettem. Tiszteletben tartom mások dolgait. - mosolyogva állok fel. Rám mosolyogva áll fel és megölel.
-Ez megnyugtató! Köszi. - elenged.
-De én most megyek, még van pár dolog amit meg kell dumálni a menedzserrel... - néztem a lapra és lassan arra indultam amerre állt a menedzser és a fodrász, meg a sminkes.
-Gond van? - néz rám.
-Fanmeetingen is fordítok!? - nézek rá.
-Ja igen. Ott is, aztán pedig a három magazinnak is. Jó hogy szóltál. - mondja, közben én jegyzeteltem.
-Oké, ezt fel is írtam. - néztem fel.
-Akkor lassan menni kell, Te velünk jössz, fanmeetingen pedig ott fogsz állni a fiúk mellett. Aztán pedig megyünk az interjúkra. - kiindul, én pedig a másik két lánnyal követem őt.

Eternity Love [5]

Tök furcsa, hogy egy olyan pasi elől menekülök, aki még csak hozzám se szól. Persze hosszabb mondatokban. "Szia " "Hogy vagy"-on kívül mást nem mond, de a mosolya! Na az gyilkos. Elég ha rám mosolyog amikor belépek oda, ahol Ő is ott van, nekem vége! És szerintem direkt is csinálja! Mármint a mosoly dolgot. Olyankor tök esetlen vagyok, és olyan mint egy szerelmes tinilány! És ez rossz! Nagyon nagyon rossz!

-Először lepakolunk a szállodában... - mondta a menedzser. Most érkeztünk meg Tokióba. Imádom ezt a várost! -Sajnos, párosban lesztek, mert tele az egész szálloda. Hyuk, Hongbinnal, Ken Ravival, Hakyeon Reitával, Leo Yunnal. - lefagytam mint a Windows kettes. Hogy mi van? Én NEM lehetek Leoval!
-Öhm... nem lehetnék Reitával? - kérdem meg.
-Nem, mert így lettek felhordva a bőröndök, plusz így is vagytok felírva! Nem fogok javítgatni! - hagy ott. Reire pillantok, Ő pedig sunyin összenéz Leoval, én pedig inkább iszkolok a menedzser után, hogy megkapjam a kulcsot. Tegnap meséltem Reinek, arról, hogy mi is a helyzet velem, Kennel, és mit is érzek Leo iránt! És már három hónapja vagyok a fiúkkal, és ezek ketten állandóan szervezkednek ellenem, Ken pedig totál féltékeny.
Megkaptuk a kulcsokat, majd liftbe szállva irány a negyedik, a 450-es szoba. Oké, ez mától a pokol szobájának a száma! Leo ment előre, én meg úgy kullogtam be mint egy ázott kutya, és terültem el az ágyon. Ami francia! És nincs több ágy! Esküszöm pánikolok!
-Gyerekek, nyolckor vacsi, aztán reggel nyolckor fanmeeting. - jön be a menedzser.
-Rendben. - válaszol helyetem is Leo, mert én épp próbálom magam megfojtani az ágyon lévő takaróval. Nem sok sikerrel.
Ajtó záródik, másik nyílik, víz csobogás, majd újra csend.
-Most öngyilkos akarsz lenni egy ágytakaróval? - szólal meg.
-Igen... - morgom. Elneveti magát.
-Ne csináld már! Nem lehet olyan rossz velem. - próbál meg megfordítani, de én pedig belekapaszkodok a takaróba, ő pedig kuncogva tol rajtam egyet, így fel lettem tekerve mint egy palacsinta. Kilesek, ő pedig mosolyogva mászik fölém, és ül rám. Kicsit jobban lehúzza a takarót az arcomról, másik kezével pedig megtámaszkodik fölöttem.
-Nem rossz! Én vagyok a rossz. - vörös fejjel húzom vissza a paplant és felsóhajtok. Leo vissza lehúzza az arcomról én pedig rá nézek.
-Miért is vagy rossz? - kérdi mosolyogva. Egyre többet mosolyog. -Mert nem tudok ellen állni... - becsukom a szemeim, pár pillanat múlva pedig puha ajkait érzem meg az én ajkaimon.  Nem csókolok vissza, csak elmosolyodok.
-Nekem nem is lehet ellen állni... - mondja. Kinyitom a szemeim és rá nézek.
-Kis egoista! - kuncogva kihúzom a kezeim, egyikkel megfogom a nyakát, másikkal az oldalat és lehúzom magamhoz, majd megcsókolom. Azonnal viszonozza a csókot, de olyan lágyan csókol, hogy elolvadok, csak épp, hogy hozzá ér az ajkaimhoz, mégis... teljesen el lettem varázsolva. Soha senki nem csókolt még így.
-Nem vagyok egoista, csak tisztában vagyok az adotságaimmal. - vigyorog rám, majd lemászik rólam, és megy ajtót nyitni, mert kopogtak. Meghallom Hongbin hangját, és Reita hangját.
-Hát Te? - hajol fölém Hongbin.
-Palacsintát játszok. - vigyorogtam rá. Elneveti magát, mire hirtelen rám veti valaki magát. Hatalmas nyögés hagyja el a szám, és megnézem a merénylőmet. Ravi volt! Röhögve kezd rajtam fetrengeni.
-Lapított palacsinta! - nyomogatja meg az orrom.
-Azt hiszem... pár szervem átköltözött más helyre... - sóhajtok fel, Ravi lemászik rólam, Reita pedig kuncogva hámoz ki onnan.
-Menjünk enni, aztán alvás. - mondja Yeon. Mindenki az ajtóhoz csődül, Ken pedig ott áll még mindig mellettem.
-Baj van? - állok fel.
-Nem. Csak azt hittem... - megrázza a fejét.
-Hogy épp szexelünk? - karjaim keresztbe fonom a mellkasom előtt.
-Igen. - néz rám.
-Tévedtél! - elindulok a többiek után, de utánam szalad, és megállít.
-Nem feküdhetsz le vele! - mondja.
-Nem Te fogod megmondani mit tehetek és mit nem! Attól, hogy volt köztünk valami. Pontosabban szex! Nem vagyok a baratnőd! Ha úgy akarnám, Hongbint is ágyba vinném, de nem teszem!  Már az elején megmondtam, hogy ne képzelj ebbe az egészbe többet! Nem szeretlek. És nem is foglak, mert nem tudok szeretni! - elrántom a karom, és ott akarom hagyni, de a többiek ott álltak a lift előtt. Így inkább lépcsővel mentem le. Ők már lent voltak, így mehettünk az étterembe enni, ami azonnal ott volt a hal mellett jobbra. Elég siralmas volt a hangulat, de erről Ken tehet! Megmondtam neki, hogy nem leszek a barátnője, erre féltékeny, meg minden. Az ő baja, hogy így érez irántam, nem az enyém!

Eternity Love [4]

Mivel Én a dolgom elvégeztem mára, mehettem haza.
Félúton beugrottam venni valami kaját haza, az egyik gyors étterembe. Otthon, elmentem zuhanyozni, aztán pizsiben betelepedtem a kanapéra, a TV elé. Mire elhelyezkedtem, és enni kezdtem, jött egy SMS.
-Komolyan! Már enni se hagysz? - morgom az orrom alatt. Ken kérte a címem. Igaz is... Ez volt a feltétel ha békén hagy. Leírtam neki a címet, és elküldtem.
Lassan enni kezdtem, közben kapcsolgattam a TV-t, hogy hátha van valami jobb film. Végül találtam egy filmet ami lekötött.
Már épp bealudtam volna, amikor csengettek. Lefordultam a kanapéról, mire nyekkentem egyet, aztán talpra állva az ajtóhoz csoszogtam.
Amint nyilt az ajtó, már valaki az ajkaimra tapadt. Pislogni is elfelejtettem, annyira meglepődtem. De tudtam ki az.  Ken betolta a lábával az ajtót és levette a pólóját. Máris a lényegre tért. Mellkasán végig simitottam, aztán a nyakára hajolva kezdtem kibontani az övét és a nadrágját. Közben a szobába kezdtem húzni. Halk sóhajok hagyták el az ajkát, minden érintésem után.
Már ismerem annyira a testét, hogy tudjam, mit, s hogy szeret.
                    #####
Vállam cirógatva feküdt mellettem, és a nyakamba csókolt párszor.
-Yun... - szólít meg halkan.
-Hmm? - semmi értelmes mondat nem tud most bennem megfogalmazódni.
-Mik ezek a hegek rajtad? - suttogta. Van pár heg rajtam, de azokat nem Én csináltam.
-Baleset. - mondom tömören. Nem kívánok erről többet beszélni, mert fáj. Lapocám feletti sebre csókol, aztán jobb kezével megfogja az Én jobb kezem, és szorosan magához húz, Én pedig a karjaiba bújok, hátam a mellkasának nyomom, így szinte egybe olvadunk. Jó így most, mert nem beszél, csak csendesen fekszünk.
Ajkával és az orrával néha néha megcirógatja a nyakam, vagy a hajamba csókol.
-Miért ragaszkodsz hozzám ennyire? - kérdezem. Nagyon érdekel, miért akar annyira velem lenni.
-Mert Te nem az Idolt látod bennem... - motyogja.
-Hát az tény, hogy inkább az lebeg a szemem előtt, hogy pasi vagy, formás hátsó féllel, és élvezhető taggal, mint az Idolságod! Az valahogy nem az Én reszortom. - mondom.
-Na, pont ezért kedvellek annyira. - jobb lábát az Én jobb lábamra teszi, így már szinte össze IS vagyunk tekeredve, érdekes, hogy még csak nem is kényelmetlen. Sőt! Eddig alig volt olyan pasi az életemben aki szex után is figyelt rám. Szóval ez most meg melengette a lelkem fagyos részét.
Jaehwan hamar elaludt, végig engem ölelt, mintha egy plüss maci lennék. De úgy érzem, itt más a helyzet. Szinte teljesen biztos voltam abban, hogy Ő valami komolyabb dolgot érez irántam, mint puszta kedvelést. Bal kezemet a fejem alá raktam, és próbáltam elaludni ami a sok gondolat miatt nehezen ment.
Arra keltem, hogy a Nap, az arcom simogatja, és valaki beszél mellettem halkan. Lassan oldalra fordultam, és álmosan pislogtam Kenre. Lerakta a mobilját és felsóhajtott.
-Baj van? - kérdem.
-Ne haragudj, fel keltettelek? - fordul hozzám.
-Már ideje felkelnem. - mellkasára rakom a fejem és adok rá egy puszit. -Hány óra? - motyogom.
-Fél kilenc. - mondja.
Épp szóra akartam nyitni a szám, amikor kinyilt az ajtó.
-Látom hamar túl tetted magad rajtam! - mondja gúnyos hangon Kyung. Grimaszolva néztem fel, állam Ken mellkasára raktam. 
-Már aznap este túl voltam rajtad! - mondom unottan. Ken magához húzott és egy puszit adott a fejemre. -Mire jöttél? - kérdem Kyungot.
-Itt maradt pár papír a fiókban. - indult oda. Nem zavarta hogy valaki van velem, plusz meztelenek is vagyunk. Igaz takar a paplan, de azért na! Ekkora egy pofátlan alakot!
-Minden itt maradt dolgod elégettem! - mondom.
-Az útlevelem is? - fordult meg hirtelen és rám meredt.
-Útlevél, igazolvány, igen! - ásitok.
-De azokra szükségem van bazd meg! - üvölt rám. Szegény Ken össze is rezzent.
-Hát... - feltolom magam és rá vigyorgok -Ezt kaptad azért, amiért még a rohadt TV-t is elvitted ami miatt három hónapot kellett túl óráznom Te seggfej! Még van pofád ide jönni azok után amit csináltál és rám üvölteni? Rakd le a kulcsom és takarodj a lakásomból, vagy feljelentelek zaklatás és erőszak miatt. - mondtam higgadtan, mire az arca elsápadt.
-Nem tennéd meg... - sziszegi.
-Óh! De! Sőt! Élvezném, hogy elvisznek a zsernyákok, Én pedig egy szál lepedőbe burkolózva zokogok a kanapén. Tudod milyen vagyok Kyu! Nem kérem, hogy hozz vissza minden dolgom, amit elvittél, amiket Én vettem a saját pénzemből, csak annyit, hogy rakd le a kulcsom és talarodj innen. - oly annyira vagyok nyugodt, ami még az arcomra is kiült, hogy azt mondanák: Pszichopata vagyok vagy minimum kettős személyiség.
-Nálad nagyobb ribancot nem hord magán ez a Föld! - mondja méregtől fuldokolva.
-És büszke is vagyok rá! - bólintok egyet.
Dulva fulva akár egy bika, levágta a kulcsát, aztán ajtót kicsapva elrohant. Én pedig nevetve feküdtem vissza Ken mellé.
-Ki volt ez? - kérdi Ken.
-Másfél héttel ezelőtt még a pasim volt. - felemelem a paplant és rá ülök a csípőjére, lehajolok hozzá és megcsókolom. -De mivel megcsalt, aztán amikor kiraktam, az egész lakást kiüritette bosszúból, Én pedig az itt felejtett dolgait fogtam és kukába dobva elégettem. - mormogtam a nyakába, kezei pedig a derekamra siklottak, és felsóhajtott. -Aztán mindent megvettem a megmaradt pénzemből. És minden ugyan olyan mint előtte. Ha nem jobb! - megmozditom a csípőm, mire felnyög, szemeit összeszorítva feküdt alattam, alsó ajkát beharapta, és éreztem, hogy lent kezd éledezni. Elvigyorodtam aztán az ajkaira hajoltam újra, ő pedig egyik kezét a tarkómra vezette, és lágyan csókolt meg.
Telt ajkai nagyon puhák, és édesek, imádok csókolózni vele, ami nálam ritka.
Elég válogatós vagyok ilyen téren.
Délután elment, de este visszajött, és újabb gyönyörű pillanatokat éltünk meg ketten. Nagyon jól bírja ám, ami meg is lep!
Viszont, másnap reggel Ken már nem volt mellettem. Mondta is, hogy korán fog elmenni, így egyedül mentem be a Jellyhez, és kerestem meg a menedzsert, a további utasítások miatt.

Eternity Love [3]

Ken két napja nem hagy békén... Tegnap, miután megszerezte a mobilom, azóta a mobilt le nem tudtam rakni, mert vagy felhív, vagy sms-sel zaklat. 126 SMS-t kaptam tőle eddig.
Elraktam a mobilom és kiszálltam a taxibol. És első utam a kávézó volt. Megrendeltem a kedvenc kávém, aztán kimentem hátra.
Szét néztem, és egy ismerős alak tűnt fel. Elmosolyodtam, és oda sétáltam hozzá.
-Szabad ez a hely? - szólalok meg. Rám pillant, és elmosolyodott, majd bólint.
-Csak nyugodtan. - áll fel, megvárja míg leülök, és Ő is vissza ül. -Hová indulsz kávé után?
-Jellyfish! - csettintek.
-Akkor mehetünk ketten is, Én is oda indulok, először a színházban voltam, mert holnap utolsó színpadon állás. - mondja.
-Óh, hát akkor így utólag de  gratulálok. - mosolyogva bicentek.
-Köszönöm. - bólint.
Megszólal a mobilom, ezért elő szedem. Ken neve villog a kijelzőn. Felsóhajtottam, és felvettem.
-Ken! Legalább a kávémat hadd igyam meg normálisan, anélkül, hogy zaklatsz. - mondom.
-Mikor érsz be? - kérdi.
-Kilencre kell bent lennem, és még csak nyolc óra. Szerinted? - kicsit mérges voltam rá már.
-Jó, bocsánat. Csak látni akarlak. - motyogja.
-Mondtam tegnap este, hogy ne képzelj ebből többet, oké? - le is raktam, mert nem akartam hallgatni a "na de miért csinálod ezt velem" szöveget. Megfogtam a homlokom, és bedobtam a mobilt a táskámba.
-Akkor tényleg jól emlékeztem, hogy Te vagy az a lány akivel lefeküdt Ken! - mondja Leo.
-Igen, egy éjszakás volt Ken. És hidd el, teljesen véletlen keveredtem hozzátok, mint tolmács! Azóta is zaklat Ken, pedig nem áll szándékomban járni vele. Szex az oké, mert amíg nincs meg az igazi, kell pótlék, még rendes, évekig tartó párkapcsolatom se volt, voltak pár hetesek, de ott a pasi húzta a rövidebbet, utóbbiban pedig én, azt hogy éveket legyek valakivel, annak az embernek tartogatom akit szeretni fogok. De ezt már mondtam neki, de nem érti. - mondom dühösen. Leo pedig csak szerényen mosolygott.
-És miből fogod tudni, hogy ki az igazi? - kérdi.
-Nem tudom. Talán... abból, ha a szemeibe nézve elveszek, és csak Ő létezik számomra, nem csak egy testet látok, akit ágyba csalhatok. - míg ezt kimondtam, őt néztem, és görcsbe randult a gyomrom. Oldalból megszólalt az egyik új kedvenc dalom, az Exo Moonlight. És annyira ehhez a pillanathoz illet. Láttam a szemeiben egy bizonyos csillogást, ami tetszett, és rá már első pillanttól fogva, már a klubban, nem úgy tekintettem, mint egy potenciális alanyra, akit ágyba vihetek. Tudom, hogy egy ribanc vagyok, de nem érdekel, senki se volt aki megnevelt volna.
Megijedtem attól az érzéstől ami bennem felbukkant, így hirtelen felkaptam a táskám, és hajamba túrva otthagytam. Ideges lettem. Annyi a szerencsém, hogy balerina cipő van rajtam most, és nem magas sarkú. Így elég gyorsan a Jellyfishez értem. A lift előtt egy lány volt, barna haja volt, egyszerű öltözék, mégis olyan szép volt. Tele volt szatyrokkal, így mellé állva rá mosolyogtam, és el vettem a fogai közül a két szatyrot.
-Segítek, úgy látom, Te is a harmadik emeletre mész. - mutatok a gombra. Ami világított.
-Igen, és nagyon szépen köszönöm. - mosolyogva hajolt meg.
-Yuna! - mutatkozok be.
-Reita. - biccent, és int a lift felé. Beszállok, megvárom míg bejön ő is, mire valaki szól.
-Várjatok! - hallottam Leo hangját. Már a hangjától is görcsbe rándul a gyomrom. Istenem, mi van velem?
-Ó, szia, épp hozzátok megyek. Hakyeon szólt, hogy vigyek ebédet. - mondja Leonak Reita. Nagyot nézve, még pislogni is elfelejtettem, úgy néztem rájuk.
-Soyun is odatart. Igaz? - néz rám Leo. Nagyot nyelve bólintok. -Tényleg? De most Yuna vagy Soyun? Nem is vagy koreai amúgy. Hogy is van ez? - tolja el mellőlem Leot amiért hálát adok az égnek, és kíváncsian néz rám.
-Ez hosszú történet! - nevetem el magam.
-Kíváncsian hallgatlak! - mondja.
Bent a próba teremben, Reita lepakolt, aztán az egyik sarkoba húzva lenyomott egy székre, és mellém ülve hallgatni kezdet. Röviden elmeséltem, hogyan is kerültem Én Koreába. Miért lettem Yuna és Soyun.
Nincs családom, egyedül élek, így a megtakarított pénzemből utazni kezdtem. És tanultam is. Ezt 16 éves korom óta csinálom. Persze nem mindent mondtam el, de a javát, kicsit át formálva de elmondtam.
-Két éve vagyok itt, Japán után Kínában voltam, onnan pedig ide jöttem. Eddig itt vagyok a legtöbb időt. - mondom.
-De jó. - mosolyogva néz, aztán a fiúkra néz, akik épp próbáltak. -Én is szeretnék még utazni, szoktam is néha a fiúkkal menni. Voltam már velük pár helyen, de abból is csak annyit láttam amit este a hotel szobából. - nézi Leadert.
-Legközelebb ha utazok, jössz velem. - fogom meg a kezét. Rám pillant, és elmosolyodik.
-Rendben. - bólint. -Mindjárt dél, jössz velem ebédelni? - kérdi.
-Nem, várom a menedzsert, hogy ideadja a szöveget amit fordítani kell. - mosolyogva raztam picit a fejemen.
-Akkor egy óra múlva itt. Szia Yun! - intett és már ment is.
Én elő vettem a jegyzetem, és pont bejött a menedzser. Leült mellém, és egy lapot adott a kezembe, amit le kell fordítani, és Hakyeonnak ezt kellesz mondani. Bólogatva hallgattam, aztán pár helyen kijavítottam, hogy ez japánul, hogy is hangzana szebben. Persze beleegyezet, így jegyzetelni is kezdtem. Miután végeztem, WC-re kellett mennem, így leraktam a jegyzetem és kimentem.
-Soyun? - szól utánam Ken.
-Hmm? - nézek rá.
-Beszélhetnénk? - kérdi.
Rá néztem a többiekre, aztán bólintottam.
-Kimegyek gyorsan a mosdóba. - intek az ajtó féle, aztán megfordulve elindultam a WC-re. Ken mellém sietett, és velem jött. Nem tudom mit akar, de elég komoly lehet, ha ilyen komoly fejet vág. Nem is szólt hozzám amióta megjöttem. Nem mintha bánnám, kicsit már sok volt belőle.
Elvégeztem a dolgom, kezet mostam, ám, amikor ki akartam menni, Ken jött be.
-Tudom, hogy csak pár napja ismerlek, de azt akarom, hogy jobban megismerjük egymást. - mondja.
-Ha arra utalsz, hogy legyen a barátnőd, ki van csukva! - ki akartam kerülni, de megfogta a karom, és visszahúzott maga elé.
-Pedig azt szeretném. - néz mélyen a szemembe.
-Én viszont nem.
Dacosan néztem a szemeibe, de csak közelebb lépett, egyik kezét a fedetlen combomra rakta, és feltolta a kék ruhám alját. És a nyakamra hajolt, ahol apró kis csókokat adott. Felsóhajtottam, és beletúrtam a hajába.
-Ha csak szex kell neked, megadom a címem, de kérlek, olyat ne kérj, hogy legyek a barátnőd! - suttogtam a fülébe.
-Kérem akkor a címed, megelégszem egy darabig azzal is. - benyult a bugyimba, egyik ujjával pedig megcirógatta a gyenge pontom,  amitől megremegtem.
-Akkor ezt majd akkor folytassuk, ha el jössz. - veszem ki a kezét. Nyomok egy puszit az ajkaira, és gyorsan otthagyom.
Hmm, azt hittem kicsit nehezebb lesz nekik betanítani azt a kis szöveget, de másfél óra múlva, hiba nélkül tudták. Komolyan, ők a legjobb tanítványaim.

Eternity Love [2]

                      ~Yuna~
            *Egy héttel később*
Több nyelves magán tanár ként, még tolmács is vagyok, így most kaptam egy levelet a munkaadó cégtől, hogy mennem kell egy kiadóhoz, japánt tanítan. Persze csak pár mondatot, és pár hétig fordítani is kell nekik.
Beleegyeztem, hisz most úgy sincs annyi dolgom, és a diákjaim is már levizsgáztak, így már azok sincsenek.
Megadtam a taxisnak a címet, pontosabban csak a papírt adtam oda, mert épp a főnökkel civakodtam.
Fél óra múlva már intet a taxis, hogy megjöttünk, fizettem és már szálltam is ki.
-Leteszlek! - mondtam a főnöknek, és leraktam. Idegesen dobtam bele a telefont a táskámba, és mentem be. A recepción kaptam irányt merre menjek, aztán már mentem is. Egyik falon ki volt rakva, hogy: Jellyfish.
Hallottam már róla. Vagyis gondolom, mert ismerős volt. Bekopogtam a megadott ajtón, és egy férfi jött ki, mondta, hogy Ő a menedzser majd bevezetett.
-Fiúk! - kiabál a mellettem lévő pasi, azt hittem ott szakad ki a dobhártyám menten.
Hat fiú sorakozott fel előttünk, és kettő belőle szörnyen ismerős volt.
Ám amikor arcon csapott a felismerés, azt hittem ott pisilem össze magam!
Egyik akit kinéztem a múltkor a klubban, másik pedig akivel lefeküdtem. Sajnos, ők is felismertek. Ilyenkor átkozom magam, hogy miért nincs egy ikrem, akire foghatok mindent, mert egy rossz előéletű tesó. Egyik lábomról a másikra álltam amíg a menedzser elmondja, miért is vagyok itt.
-Szia! Én vagyok a leader, N-nek vagy Hakyeon-nak is hívhatsz, Hongbin, Ravi, Ken, Leo, és Hyuk. - mindenkire rá mutatott, amikor mondta a neveket. Ken olyan vigyorral nézett rám, hogy azt hittem körbe éri a fejét a szája.
-Un moment por favor! - emelem fel a kezem és megfordulok, jól elszidom magam kilenc féle nyelven, közben a táskámba túrok, hogy bevegyek egy szem fájdalom csillapítót, kicsit begörcsölt a fejem. Miután lenyugodtam, megfordultam. -Sziasztok! - hajolok meg. -A nevem Alexa Meyer, de itt Koreában Soyunnak esetleg Yunának hívnak. Bármely név jó, mivel így könnyebb engem megszólítani. Összesen 14 nyelven beszélek anyanyelvi szinten, és ez is a munkám. Tolmács és tanár vagyok. És nem, nem amerikai vagyok, hanem európa melletti kis országból jöttem. De ez gondolom lényegtelen. Remélem nem lesz gond, és meg fogjuk érteni egymást. - mondtam nyugodtan.
-Akkor először ismerkedjetek meg, utána jöhet a tanulás, holnap videó felvétel. - mondja a menedzser mellettem.
-Ez nagyszerű lenne. - mondja a leader.
Menedzser bólint, engem itthagy, leader leültet, és mindenki a földre ülve kérdezni kezd. Kicsit zavarban vagyok a két fiú miatt, mert az egyik folyton vigyorogva néz, másik pedig csak hallgat és ül. Furák.
Amit csak kérdeztek, mindenre válaszoltam, végül megunták, és ketten elmentek kaját venni, ezt Ken kihasználva azonnal elém állt.
-Túl hamar léptél le múltkor. Még a számod se hagytad meg. - mondja. Kicsit lehajol hozzám és félre billenti a fejét, rám mosolyog.
-Felesleges lett volna. - sóhajtok, és felállok.
Kiegyenesedik és meglepődik.
-Miért? - lép közelebb.
-Mert nem vettem volna fel, vagy max kamu számot adok meg. Egy éjszaka volt Ken! Egy! - mutatom neki, aztán otthagytam a meglepett fiút, és távoztam... volna, ha nem jön utánam, és smárol le a folyosón. Kábán néztem rá a csók után, ő pedig csak mosolygott.
-De én akarok ismétlést! - mondja.
-Nem egy lejátszó vagyok, akin ismétlés gomb van... - kezdtem volna szidni, de most is az ajkaimra hajolt. -Te hülye vagy! - sipitozok eltolva őt.
-Tudom, de megvan a mobilod! - lép hármat hátra. Lefagyva nézem, aztán felturtam a táskát, és nem volt benne a mobilom.
-Adod vissza? - lépek hozzá, de hátrálni kezd. -Kérlek! - nyújtom a kezem. Nem akarok fogócskázni vele. Gyorsan bepötyög valamit, aztán megszólal egy másik mobil, és kiveszi a pulcsija zsebéből. Enyémet pedig maga fölött lóbálja és hátrálni kezd.
-Ha kell, vedd el. - vigyorogva néz rám. Felsóhajtok. Ha nem lenne fontos ez a telefon, a sok szám miatt, akkor hagynám, de így inkább megszerzem. Hirtelen tol be egy ajtón, én pedig először azt se tudom mi van.
Nyakam veszi célba hátulról, ami a gyengém, így megfordulva nyakát átkarolva csókolom meg.
        ###############
Ruhám igazgatva megyek a tükörhöz, hogy rendbe szedjem magam, és a szerte-szét túrt hajam. Ken még kicsit relaxál a wc lehajtott tetején, aztán feláll, és ő is kezdi rendbe szedni magát. Kidobja a használt óvszert, amit a táskámból vett ki, és jön kezet mosni. Frissítem a sminkem, kicsit felturom a hajam, hogy ne csak borzos legyen, aztán felkapom a táskám.
-Hová sietsz? - fogja meg a karom és visszahúz.
-Még van dolgom. - nézek rá.
-Mondanám, hogy holnap rá érsz e, de sajnos Én nem érek rá. - maga elé állít, mert neki dőlt a pultnak. Eltolja az egyik hajtincsem, és hozzám hajol.
-Á-á! - tolom vissza. -Nincs repeta! Szia Ken! - el lépek tőle és távozom. Nagyon meleg van kint, látszik, hogy jön a nyár, még jó, hogy ruhát vettem fel. Így nem sülök meg mint egy pisztráng a sütőben.
Elmentem a kedvenc kávézómba, vettem egy tejes kávét, és hátul kint a teraszon leültem. Jól esett ahogy a Nap sugarai, simogatták az arcom, és enyhén fújdogál a szél.
Persze töretlen nyugalmamat a telefonom zavarta meg. Sms jött:  "Kiszívtad a nyakam! Kapom is miatta az oltásokat! :D De megérte."
Elkuncogom magam.
"Nem vagyok veszett, hogy oltogassanak! Amúgy nem gondoltam, hogy azonnal zaklatsz amint távol leszek tőled."
-Soyun? - hallottam egy ismeretlen hangot. Felnéztem, és Leo állt előttem.
-Leo, igaz? Ülj le nyugodtan ha akarsz. - mosolyogva nézek rá, mire bólint, és leül.
-Hogy hogy itt vagy? - kérdi.
-Ez a kevenc kávézóm. - mosolygok.
Jó órát beszélhetünk, majd csengetnek neki, hogy mennie kell, így a kávézó előtt én jobbra, Ő balra indul. Nagyon aranyos ember, remélem jól kijövök majd vele, meg a többi fiúval.