Eternity Love [7]

Egész utat a szponzor álltal fizetett helyig, zene hallgatással töltöttem, vagyis bő fél órát! Dugóba keveredtünk, de szerencsére kilencre lett megbeszélve a hely, szóval kilenc előtt húsz perccel már bent voltunk, a fiúkat sminkeltél, hajukat csináltak, én pedig néztem őket. Kár, hogy Reita nem jött, de Yeon azt mondta, van itt két uncsi tesója, elment őket megnézni, hogy ne unatkozzon. Igazából, neki jobban örültem volna, nem úgy mint a morcos, rohangáló személyzetnek. Persze közben megkaptam a kérdéseket, azokat kezdtem lefordítani koreaira, hogy ne akkor kelljen neki állnom. Kicsit szar lett volna.
Fanmeeting előtt a fiúk, hat számot énekeltek, és miután végeztek, illedelmesen meghajoltak, és bemutatkoztak, pont ahogy tanítottam nekik. Elmondták amit betanultak, felmentem, és fordítottam a fanok kérdéseit, amiken jókat mosolyogtam. Sokan azt kérték, hogy Leo cukiskodjon, de Ő csak röhögve hajtotta le a fejét, és Hakyeon cukiskodott helyete. Érdekes egy személyiség az már biztos.
Fanmeeting után, irány az első magazin helyszíne, mert ott fotózás is lesz. 

Este nyolc volt mire végeztünk. Fogalmam nincs, hogy bírják a fiúk ezt a tempót! Én teljesen kifáradtam, enni is csak pár falatot ettem, szobáig már vonszoltam magam, mint egy vizet lajhár!
Zuhanyozni is úgy mentem, hogy Leo tolt be és zárta rám az ajtót, plusz még előtte kinyitotta nekem a vizet. Egy tündér ez a fiú.
-Elfáradtál? - néz rám miután kimegyek. Nagyot bólintok, és elterülök mellette, Ő pedig mellém dől, hátam kezdi cirógatni, felsóhajtok, mert szörnyen jól esik. -Megyek lezuhanyzok, tudsz várni pár percet még? - kérdi.
-Azt hiszem. De miért? - kérdem, fejem pedig arra fordítom.
-Megmasszírozlak kicsit. - mosolyogva tűrte el a hajam az arcomból.
-Akkor megvárlak! - ülök fel, ő pedig elmegy zuhanyozni, én pedig neki állok megint fordítani a holnapi magazinnak. Kopogtak, így a papírokkal a kezemben mentem ajtót nyitni.
-Szia... - köszön Ken. Szemüvegem levéve nézek rá.
-Szia. - magamhoz fogom a mappát és várom mit lép.
-Sajnálom... féltékeny vagyok... de csak azért mert szerelmes vagyok beléd, és fáj látni és érezni, hogy Te nem... - kezét piszkálja és nem néz rám.
-Ezt gondoltam... - felsóhajtottam, majd megfogtam az állát felemeltem a fejét és rá mosolyogtam. -De mondtam neked mi a helyzet Ken. Én előre szóltam, és hiába érzek én is irántad egy kicsi szerelmet az akkor se nagyobb annál a szeretetnél amit érzek. Szeretlek, de mint egy öccset. - megsimogatom az arcát. -Nem olyan vagyok aki bárkit is tudna szeretni, ez nem a Te hibád, mert egy csodás ember vagy, hatalmas szívvel, ez az én hibám, hogy mindenkit kizárok...
-Miért  nem hagyod, hogy szeressellek? - könnyes lett a szeme.
-Mert ennél is jobban fájna...
Közelebb lépek hozzá, és óvatosan megcsókolom.
-Attól én még várok rád kicsit... jó? - kérdi halkan, szemei csukva, homlokát az enyémnek nyomta.
-Ahogy érzed. - utolsó puszi és hátra lépek, Ő pedig megfordult, néztem ahogy bemegy a szobájukba. Fáj érte a szívem, de tényleg nem tudnám szeretni. Az pedig csak neki fájna nagyon.
Bezártam az ajtót, vissza cammogtam az ágyhoz és leültem rá, leraktam a mappát és ledőltem, szemeim becsuktam, de csak gondolkodtam, már zúgott az ágyam.