Kent és engem kivéve mindenki beszélt valakivel, engem igaz Reita és Yeon próbált szóval tartani, nem túl sok sikerrel. Egyszer fel is néztem Hongbinra, aki vörös fejjel nézet rám, ebből azonnal levontam, hogy tetszem neki. Legalábbis Ő tovább gondolta a dolgokat, és ez tetszik.
-Mina? - hallottam egy ismerős hangot, felnézek, és meglátom Yukit. -Yuki! - felpattanok és megölelem. -Istenem de rég láttalak! Hogy vagy? - engedem el. Itt Ő volt a legjobb barátnőm. Rengeteget segített a tanulásban is, de akkor még csak angolul tudtam.
-Milyen tökéletes lett a kiejtésed! - mosolyog rám.
-Csakis neked köszönhető! - vigyorogtam rá.
-Meg persze Zakunak. - kacsint rám. -Él még az a pöcs? - kérdem.
-Apával meg vele vagyunk... - nem tudta befejezni mert már meg is jelent. Rám vigyorgott, én pedig azonnal a nyakába ugrottam.
-Helo szép hölgy! - belemarkol a fenekembe, amit úgy tolerálok, hogy a kezére csapok. -Csak nem hiányoztam? - enged el.
-Meló miatt vagyok itt! - sóhajtok. -Ja igen! - megfordulok -Gyerekek, ők itt Yukina, és Zaku. Amíg itt éltem, Ők voltak a vendéglátóim. - mutatok a hátamhoz. -Yukina, Zaku, ők a munkám, tolmács vagyok, csak koreaiul tudnak. Reitát kivéve, Ő még tud kicsit Japánul. - fordulok hátra.
Intenek, Zaku meg rám néz.
-Feljössz hozzám kicsit? - vigyorog rám.
-Még szép, hogy fel. - fogom a tárcám, mert benne van a pénz, és a szoba kártya, lerakom a saját részemhez valót. Zaku megfogja a derekam, Yukina pedig a kezem, és így hagyjuk ott a többieket. Köszönök Yuki apjának is, beszélünk pár szót, majd irány fel Zaku szobája. Persze Yuki nem marad sokáig, pedig épp neki álltunk inni , de beszélgetünk kicsit, elmesélte, mi hogy van, aztán hívta az apja. Zaku meg azonnal a lényegre tér.
-Semmit se változtál... - nyögtem fel amikor belém hatolt.
-Hiányoztál ám! - markol a derekamba.
Egy órát voltam vele, aztán ittunk még kicsit, Én pedig visszaindultam a szobámba.
Csak az egyik lámpa éget, az én oldalamon, vettem magamhoz ruhát és zuhanyozni mentem.
Majdnem szívroham vitt el, amikor végeztem és aludni mentem. Leo ott ült az ágy szélén, engem bámult, nem épp szépen.
-Hol voltál? - áll fel.
-Na... már Te is kezded? - sóhajtok fel.
-Yun! Válaszolj! - förmed rám.
Meglepve pislogok rá.
-Inni voltam. Rég találkoztam már velük, sokat kellett bepótolni. - néztem oldalra. Elém áll, és megfogja az állam, felemeli a fejem.
-Lefeküdtél vele? Azzal a pasival! - kérdi halkan.
Néztem azokat a barna szemeket, aztán egyszercsak... hazudtam.
-Nem. Pár éve igen, naponta, lefeküdtem vele, de ma nem. - soha nem hazudtam még arról, hogy voltam e mással. De most megtettem. Arca el lágyult, és el lépett tőlem.
-Pia szagod van, szóval elhiszem. - bólint.
-Álmos vagyok. - becsukom a szemeim, és a mellkasához nyomom a fejem. Felkuncog, kézbe vesz, és befektet az ágyba.
Másnap reggel, meg se érzem, hogy ittam volna tegnap, pedig már rég ittam. Kb, amióta a fiúkkal dolgozom. Lent a halban szorgosan jegyzeteltem azt amit menedzser mondott. Hongbin jött le először, és ült mellém, de kicsit feszült volt. Menedzser ment szólni a fodrász csajnak, én pedig Hongbin felé fordultam. Feszülten nézet rám.
-Ne szarjál már! Nem fogok rád mászni, hiába vagyok egy ribanc! - Felsóhajt. -Ne aggódj, nem mászok rád, csak akkor, ha tényleg kéred! Szóval nem kell feszültnek lenned mellettem. Tiszteletben tartom mások dolgait. - mosolyogva állok fel. Rám mosolyogva áll fel és megölel.
-Ez megnyugtató! Köszi. - elenged.
-De én most megyek, még van pár dolog amit meg kell dumálni a menedzserrel... - néztem a lapra és lassan arra indultam amerre állt a menedzser és a fodrász, meg a sminkes.
-Gond van? - néz rám.
-Fanmeetingen is fordítok!? - nézek rá.
-Ja igen. Ott is, aztán pedig a három magazinnak is. Jó hogy szóltál. - mondja, közben én jegyzeteltem.
-Oké, ezt fel is írtam. - néztem fel.
-Akkor lassan menni kell, Te velünk jössz, fanmeetingen pedig ott fogsz állni a fiúk mellett. Aztán pedig megyünk az interjúkra. - kiindul, én pedig a másik két lánnyal követem őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése