Az élet, vagy talán a sors, nem mindig azt szabja, amit szeretnénk, de mi emberek, mégis alkalmazkodunk.
Leo, és a többiek rengeteget segítettek, leszoktam a drogról, az alkoholról, és felhagytam a prostitúcióval.
-Biztos ne menjek veled? - kérdezte Leo az ágyból.
Épp készülődök. Kris találkozni akar velem. Már vagy 6 hónapja nem is hallottam róla. Azóta amióta, a húgomék eljöttek értem -amire persze nem emlékszem-, és azóta Leoval vagyok együtt. Sóhajtottam egyet. Megigazítottam az ingem.
-Biztos szívem. - fölé hajoltam és egy apró csókot adtam a szájára. -Sietek. - megsimogattam az arcát.
Fél óra múlva már a kávéra vártam. Kris kicsit késik.
-Szia, bocsi, hogy késtem. - ült le velem szembe.
-Szia. Mit akartál? - rá se néztem.
Mégis, a szívem olyan hevesen vert, hogy félő volt, kiszakítja bordáim
-Bocsánatot kérni. És beszélgetni. - fogta meg a kezem. Elhúztam a kezem, amitől fel sóhajtott. -Nem fogunk újra találkozni, ugye? - kérdezte halkan.
-Mától már nem. - néztem rá. Szomorú arccal nézet rám. -Felhagytam a prostitúcióval.
-De én nem úgy akarok találkozni. - meglepve néztem rá.
-Akkor, hogy?
-Amikor eltűntél, akkor meg kerestelek a lakásodban, hogy megkérjelek, légy a barátnőm. De Cassy kidobott. Aztán láttalak... úgy. Bedrogozva. Utánuk mentem. És rájöttem, hogy neked, nem vagyok elég jó. Szeretlek, de nem eléggé, mert nem vettem észre, hogy miattam szenvedsz. Sajnálom. - könnyes szemmel nézet rám.
-Én nem. Szeretlek. És foglak is, de mint egy Bátyúst. Szerettem veled lenni. És, igen, miattad tettem amit, mert annyira szerettelek, hogy nem viseltem el, hogy csak egy ágyasnak tekintesz. - néztem a csészére.
-Nem ágyasnak tekintettel. - mondta halkan.
-Nos, ezt megbeszéltük. Vagyis remélem. Boldog vagyok Leoval, és munkát is kaptam, nekik segítek a fellépéseken. Légy boldog Kris. Ezt kívánom neked. Sok szerencsét. - álltam fel. De elkapta a karom.
-Nem hagyhatsz csak így itt. - hajolt az arcomhoz.
-Kris. - nyögtem ki.
-Egy csók, és ígérem, békén hagylak. - nézet az ajkamra.
Lágyan érintette meg az övéivel az enyémet. Fájt. Nagyon. Mert még szeretem.
De Leot is.
Viaszoztam a csókot, és elég hevesre sikeredett, de mivel egy kis rejtett boxban voltunk nem látott senki. Levegő hiány miatt váltunk el. Apró csókokat hitet az ajkaimra, és az arcom cirógattam.
-Szeretlek. - suttogta.
-Mennem kell. - toltam el.
-Ha esetleg nem fog menni a dolog a csávóval, bármikor hívhatsz. Én várok rád. - szólt még utánam.
Nem érdekelt. Vagyis de, csak nem akarok szenvedni. Nem akarom többet Cassyt úgy látni, mint akkor, amikor másnap felkeltem és olyan mértékű csalódás és harag volt a szemében, hogy nem győztem bocsánatot kérni, főleg Ravitól.
Beültem a kocsimba, és haza hajtottam.
A fiúkkal vettünk egy nagyobb lakást, és most mind együtt lakunk. Nagyon szeretek velünk lenni, ezért amikor szóltak, hogy kell egy kisegítő nekik, azonnal vállaltam.
Leoval azóta vagyok, hogy másnap Cassy szidása után csokival jött be,én meg megcsókoltam. Sokat beszélhetünk, szinte mindent kiadtam magamból, Ő pedig kis puszikkal nyugtatott. Jól eset a törődése. Amíg küzdöttem az elvonási tünetekkel vigyázott rám, és Yonghwa is.
Persze a fiúk is.
Haza érve, első utam a konyha volt, és nem érdekelt, hogy mindenki ott van, odamentem Leohoz -a pultnál állt-, és megcsókoltam.
Sokkal jobb volt őt csókolni, mert tudom, hogy ez viszonzott szerelem.
Meglepte a hevességem, de a tarkómnál és a derekamnál fogva vont közelebb magához, és csókolt vissza.
-Szeretlek. - mondtam neki pihegve a csók után. -Nagyon. - apró csókot adtam az ajkaira.
-Én is téged. - mosolyodott el.
Imádom a mosolyát. Mindig megremeg a gyomrom, és hevesen kezd verni a szívem. És főleg akkor, ha az nekem szól.
-Szobára. - szólt be Yonghwa.
-Keresetek számomra parancs. - fogtam Leo pólóját és húzni kezdtem a hálószoba felé amit ketten birtoklunk.
-Mehetek harmadiknak? - szólt be Ken.
-Nem. - mondtuk egyszerre Leoval. A többiek felnevettek, én meg jót kuncogtam rajta.
Amint bezárult az ajtó, már azzal voltam elfoglalva, hogy megszabadítsam a ruhaitól.
Azt hiszem haza értem. Az én helyem Leo mellett van, és remélem, még sokáig vele lehetek, és a többiekkel. De az, már egy másik történet.
A miénk.
**** Cassy ****
Három teljes napja semmit nem tudunk. Yonghwa meg már szinte a haját tépi idegében. Leo tiszta roncs, senkit nem tűr meg maga mellett. A többiekről nem is beszélve. Én már három napja nem aludtam, és alig élek. Hyuk nem tud már mit kezdeni velem.
-Cas. - nyitott be az említett a szobámba. -Megjöttünk. - odajött hozzám, adott egy csókot.
-Semmi? - motyogtam. Fáradt vagyok, és hiányzik Alex.
-Leo, Ravi és N, még megnéznek pár helyet ahol megfordulhat. - segített ki az ágyból.
Kimentünk, és meg láttam Krist. Ott állt Yonghwa mellett.
-Hogy kerül ide? - csatantam fel.
-Cassy... - kezdte Kris.
-Ne Cassyz. Miattad tűnt el a nővérem, miattad teszi tönkre magát. Egy rohadt szemét láda vagy. - ordítottam rá. Neki akartam rontani, hogy minimum egy pofont lekeverjek neki, de Hyuk lefogott.
-Sajnálom. - nézet a szemembe.
-Hagyd békén Alexet. - sírtam el magam.
-Ígérem, hogy békén hagyom. De előtte beszélni akarok majd vele. Azt hittem itthon van, de Yonghwa mondta, hogy nincs meg. - sóhajtott.
-Tünj el innen. Soha többet ne kerülj a nővérem közelébe, különben meg bánod még azt is, hogy élsz. - hagytam, hogy Hyuk a konyhába toljon.
-De kis harcias vagy. - mosolgott Hyuk.
-Alexről van szó, és ukrán vagyok. A család a legfontosabb nekünk, és nekem csak Alex maradt meg. Nem csoda, hogy harcolok érte. - ültem le.
-Ez érthető. - bólintott.
-Megvan Alex. - jött be Ken.
Azonnal felpattantam, és rángattam ki a fiúkat.
******
Egy bárban találtak meg. Leo és Ravi be is ment, majd mi is Hakyeonnal.
Bent káosz fogadott. Az én nővérem épp egy csajt vert szét, Leo és Ravi meg letaglózva nézték.
-Segítsetek már neki. - kiabáltam el magam. Sokan rám néztek, de nem mertek közelebb menni.
Végül Ravi, Ken és Leo mentek oda hozzá és próbálták leszedni a csajról, de a csaj is erősen tépte Alex haját és ruháját.
Ken kihúzta a csajt a nővérem alól és leültette, de Alex nem volt magánál ezért kiütötte Ravit. Szerencsétlen úgy terült ki mint egy fa darab. Odarohantunk, Leo hátulról fogta le Alexet, és próbálta csitítani nem sok sikerrel.
Ájuláshoz közel voltam már annyira nem voltam ura magamnak. Teljes erőből pofon vágtam Alexet, amitől pislogni kezdet rám.
-Casandra. - motyogta rám nézve.
-Indíts kifele. - szóltam rá. Leo elengedte, és Alex elindult ki. Imbolyogva igaz de ment. Leo rám nézet.
-Menj te is, nehogy eltűnjön. - mondtam.
Bólintott és kiment Alex után. Ravit össze szedték, és kimentek.
-Maga a tulajdonos? - mentem a pultnál levő pasihoz.
-Igen. - bólintott.
-Elnézést kérek a nővérem viselkedésért. A kárt természetesen kifizetem. Itt a telefon számunk, amint fizetnie kell szóljon és küldöm a pénzt. - adtam a kezébe a kártyát.
-Rendben. És köszönöm. - hajolt meg.
-Viszlát. - hagytam ott az egész kócerájt.
Mindenki a másik oldalon lévő park egyik padján ültek. Alex előre hátra dülöngélt és motyogott.
Amikor megálltam előtte, rám nézet. Szemei homályos volt, és látszott, hogy nem önmaga.
-Sajnálom. Tényleg. Sajnálom, hogy így kell látnod. - túrt idegesen a hajába. Majd reszkető kézzel kivett egy cigit a nadrág zsebéből. Fel állt, és amíg cigizett, addig fel s le járkált.
-Mit vettél be? - kérdezte N.
-Nem egy fasz neked? - nézet rá Alex. -Különben is. Mit kerestek itt? - hajította el a cigit.
-Téged keresünk te idióta nő. - ordított rá Yonghwa. -Eltűnsz és mi halálra aggodújuk magunkat.
-Haha vicces vagy. Te max azért kerestél mert nem lenne aki alád fekszik. - Yonghwa ledermedt.
Mindenki pislogott, még Ravi is felült.
-Alex. - szólt rá Yonghwa.
-Fáj az igazság? - röhögte el magát Alex. -Én legalább nem csak a pénzedért hagytam hogy rám mássz. - fordult el. -De Kris... - csuklott el a hangja.
-Alex, ez nem helyes. Tudod, hogy szeretlek, mint egy húgot, de tönkre teszed magad. És ha nem hagyod abba, elvonóra viszlek. - mondta Yonghwa.
-Ezt nem teheted meg. - rontott neki Alex idegesen. -Akkor nem fogom kibírni. - verte a mellkasát.
-De kifogod. A szeretet mindenben segít, és mi segítünk. Veled leszünk. - ölelte meg.
-Jah, gondolom mi felemelő érzés egy drogos kurvát bebiszittelni. - tolta el.
Mindenki meglepődött. Lehajtottam a fejem. -Óh, hogy ti nem is tudtátok? Hát drága szíveim, ha van pár feles wonotok csak szóljatok. Bármit megteszek a pénzért. Akármilyen vágyatok van teljesítem. - gúnyolódott.
-Ez nem te vagy Alex. - szólalt meg Ravi.
-Mert te aztán nagyon tudod milyen vagyok. Fogadjunk, hogy amikor a számba másztál akkor is a farkad vezetett. - nézet rá gúnyosan.
-Alex fejezd be. - szólt rá Leo.
Elég határozott volt a hangja. Alex meglepő módon elhallgatott. Mindenki Leora nézet.
Ha Ő ilyen hatással van rá, akkor csak Ő lehet a megoldás Alex gondjára. Van remény, hogy vissza kapjam a nővérem.
-Nos. Mivel ma vagyok 24. Hoztam nektek tortát. - már a próba teremben voltunk.
Túl voltak az On and On és a Rock ur body-n.
-Születésnapod van? - lepődött meg N.
-Igen. Eddig csak húgival ünnepeltem, de mivel már vagytok ti. Nem hagytalak ki titeket. - mosolyogtam rá.
-Isten éltesem. - ölelt meg N.
-Köszönöm. - viszonoztam az ölelést.
Hyuk és Hongbin úgy megölelt, hogy majd kiköptem a tüdőmet. Ravi is megölelt, Ken még meg is pördült velem. Leo csak lágyan ölelt meg.
Felvágtam a tortát is és figyeltem, hogy milyen boldogok. És ha Ők boldogok akkor én is. Cassy, szemeiben is csak a boldogság csillogott. Megszólalt a mobilom, amit fel is vettem. Nem néztem meg ki az.
-Boldog születésnapot. - hallottam Kris hangját. Lefagytam.
-Khm...köszönöm. - álltam fel.
-Mit csinálsz? - játékos hangjától mosolyognom kell.
-A Jellyfishnél vagyok a húgommal, és a Vixxes fiúkkal. - álltam meg az ablaknál.
-Találkozhatnánk? Odaadnám az ajándékod. - magam előtt látom, hogy mosolyog.
-Én.... Nem tudom, hogy jó ötlet lenne.
-Csak egy óra. Ígérem, ma nem érek hozzád. Nagyon. - kuncogott.
-Fél óra. Több nem.
-Mindjárt ott vagyok. Gyere ki.
-Rendben. - kinyomtam. Kimentem, hogy megvárjam Krist.
******* Cassy ********
Szeretek a fiúkkal lenni. Olyan igazi családi hangulat van köztük. Észre vettem, hogy Alex félre vonul, Leo meg őt nézi. Láttam már rajta, hogy tetszik neki a nővérem, de lépni nem mer, pedig nem lenne nehéz dolga, főleg, hogy Alex olyan instabil lábakon áll Kris miatt.
Alex lerakta a telefont, majd kiment, én meg odamentem az ablakhoz.
Egy fekete terepjáró állt meg az épület előtt, majd kiszállt Kris. Meglepve tapadtam az ablakra.
-Azta rohadt mindenit. - pufogtam. -Mindig szarul időzít. - morogtam.
-Ez ki? - kérdezte meg Leo. Meg is ijedtem.
-Exo Kris. Utálom. Tönkre teszi Alexet. Miatta dro.... - mérgesen majdnem elkotyogtam magam.
-Miatta mi, Cassy? - szólalt meg Ken a hátamnál.
-Miatta drogozik Alex. - hajtottam le a fejem. -Miatta teszi azt amit. Kris teljesen tönkre tette Alexet. Mindig olyan vidám volt. Boldog. Még akkor is mosolygott szívből, amikor nem tudtuk mi lesz velünk. Ő biztatott. Vigyázott rám. De mára már, csak egy roncs. Nem Ő a nővérem. Iszik, drogozik. És Kris miatt. - újra kinéztem az ablakon. Leo végig őket nézte, és épp csókolóztak. Nem lehetett valami jó érzés neki. -Utálom Wu Fant. Elvette tőlem a nővérem. - könnyes szememmel néztem Leora, aki most rám nézet. Szomorú volt, láttam rajta.
-Mi majd segítünk, hogy újra a régi legyen. - mondta N.
-Ezt nem hagyhatjuk. - helyeselt Hongbin.
-Ne aggódj. Mi itt vagyunk neked, és segítünk, hogy Kris ne legyen többet fontos neki. - mondta Hyuk, egy apró csókot adott az ajkaimra.
-Köszönöm. - öleltem meg. Láttam, hogy Leo magához veszi a dolgait, és kimegy. -Leo. - szóltam utána, de már nem igen hallotta.
Kinéztem újra az ablakon, és láttam, hogy Leo odamegy hozzájuk. Ebből baj lesz.
******* Alex *******
-Tetszik ez a lezser viseleted. - fogadott Kris.
-Jobban szeretem ezt. Kényelmes. - egy fél mosoly futotta tőlem.
-Boldog születésnapot még egyszer. - odahajolt hozzám, és megcsókolt.
Először feszélyezett a helyzet, hisz mégis csak az utcán vagyunk. De végül a puha ajkai rabul ejtett. Viszonoztam a csókot. -Hoztam neked egy kis ajándékot. - egy kis dobozt vett ki a zsebéből, és átnyújtotta. Egy nyaklánca volt.
-Óh, ez gyönyörű. Köszönöm. - öltem meg, majd megcsókoltam.
-Neked csináltattam. - mosolygott.
-Nem kellett volna.
-Dehogynem. Megérdemled. - mosolygott.
-Azt is megérdemli, hogy boldog legyen. - össze rezzentem Leo hangjára.
-Ez igaz. - válaszolt Kris meglepve.
-Leo. - fordultam meg.
-Hagyd békén Alexet. - állt meg fenyegetően Leo, Kris előtt.
-Nem hagyom. - Kris válaszolt, és ugyan úgy állta a fenyegető tartást.
-Miért? - kérdezte Leo.
-Mert szeretem, és nem hagyom, hogy más megkapja. - ájuláshoz közel jártam.
-Én is beleszerettem, és nem hagyom, hogy ennél jobban a mélybe húzd. - nézet rám Leo.
-Nem húzom a mélybe. - támadt neki Kris.
-Akkor ki miatt iszik és drogozik? Hmm? Ezt ugye nem tudtad? - gúnyos mosoly jelent meg Leo arcán. Kris elengedte, és ramnezet.
-Igaz ez? - nem válaszoltam. Kris sóhajtott egyet, majd fogta magát és beült a kocsiba. -Ezt nem hagyom annyiban. - nézet rám.
Majd gyújtást adott, és elhajtott.
-Miért kellett ezt? - öklömmel vágta Leo mellkasára. -Miért? - sírva dőltem a mellkasának. Megölelt.
Kezemben szorongattam a láncot, és Leo pólóját.
Nem tudom meddig álltunk ott úgy. De végül alig maradt erőm tartani magam. A sírás kimerítő volt, mégis hasznos volt.
Leo lágyan az állam alá nyúlt, felemelte a fejem, és egy lágy csókot adott az ajkaimra. Elhúzódtam.
-Sajnálom. - kibontakoztam a karjaiból, elleptem tőle, és elindultam amerre a lábam vitt. Most nagyon összezavarodtam.
Lassan két hét telt el a Leo és Ravi dolog óta. Azóta se beszéltem egyikkel se.
A csengő hangja riasztott fel az elmélkedésből, és mivel, kivételesen húgi itthon van, ő ment ajtót nyitni.
Hyuk mindig elrángassa valahova, szóval nem nagyon van itthon.
Hatalmas sikításra felpattantam, és kirohantam a bejárathoz.
-Te Szentséges Atya Úristen ez Yonghwa. - legyezgette magát Cassy.
És meglepő módon koreaiul mondta.
-Szia Cassy. Szia Alex. - intett. Cassy meg közel járt az ájuláshoz.
-Szia Yonghwa. Mi járatban? - nevettem el magam, hugi nagyon szereti a Cn.Blue-t és gondoltam, hogy így fog reagálni egyszer rá, ha találkozik vele.
-Meghívom magam, egy kávéra. - egy szív döglesztő mosoly kíséretében bejött.
-Gyere be. - forgattam meg a szemem, és indultam be a konyhába.
De meg is torpantam amikor ismerős röhögést hallottam.
-Á Sziasztok. - köszönt Ravi.
Fújtattam egyet, és megfordultam. Ravi, Hyuk, és Leo állt az ajtóban.
-Hali. Gyertek be. - intettem, és megfogtam Yonghwa kezét, behúztam a konyhába.
-Kávé? - szóltam ki.
-Csak nekem. - jött be Leo. Bólintottam.
Yonghwa úgy vigyorgott, mint a vadalma.
-Lex. Hol a mosdó? - krákogott Yonghwa, hogy el ne röhögje magát, érezte a feszültséget köztem, és Leo közt, és most lelép inkább. A sunyi.
-Itt balra, harmadik ajtó. - csaptam nyakon. -Ezért meghalsz. - morogtam neki.
Kuncogott egyet az orra alatt, és kiment. Leo és köztem érezni lehetett a feszültséget, nem is szólaltam meg. De rajta látszott, hogy küzd.
-Tessék. - raktam a pultra a csésze kávét.
-Köszi. - vette el.
Pár perc múlva Yonghwa is befutott.
-Kávézni jöttem, és nem kapok? Hát milyen ez már. - csípőre vágott kezekkel nézet rám.
-Hülye vagy szívem. Fájdalmasan. - forgattam meg a szemem, és öntöttem ki neki.
-Te mondtad, hogy jöhetek kávézni. - vette el.
-I Yah. - csettintettem mint egy díva.
-Szexi. - nevetett Yonghwa. Leo meg csak a kávéját kavarta.
-Cassy után jöttetek? - kérdeztem.
-Igen. Próbára megyünk. - válaszolt.
-Velünk jössz? - kukucskált be Hyuk.
-Ha szeretnétek. - intettem neki, ő meg odajött hozzám, én meg mint egy anya megigazítottam az ingét, meg a haját. Mosolyogva tűrte.
Olyan aranyos gyerek, nagyon imádom. Kaptam egy arcpuszit is, meg egy ölelést.
-Persze, hogy szeretnénk. - mondta Leo. Ravi meg csak bólogatott.
-Legyen. - mosolyodtam el. Yonghwa teli vigyorral nézet.
-Kikísérsz? - intett.
-Persze. -Sziasztok. Szia Cassy. - köszönt el, Cassy meg olvadozott.
De hát mit vártam?
A bejáratnál megálltunk.
-Miért jöttél amúgy? - tudtam, hogy nem kávézni jött.
-Holnap szabad lennék. - sandítottam rám.
-Estére, vagy egész napra?
-Napra. Ha megfelel.
-Természetesen. - bólintottam.
-Majd szólj hol találkozunk.
-Rendben. Szia Lex.
-Szia Hwa. - bezártam az ajtót, bementem, hogy átöltözzek.
Egy farmert és egy kockás inget vettem fel, és a kedvenc torna cipőm.
Minden fontos dolgomat bele dobáltam az oldal táskámba, és kimentem a többiekhez.
-Kész vagyok. - raktam le a táskámat. Ravi állt meg mellettem.
-Már bele másztál a hűtőbe, igaz? - kérdeztem, de már tudtam mi a válasz.
-Nem. Én? Hol már? - vigyorgott.
-Bele nyaltál a csokitortába. - hunyorogtam. Az ajka picit csokis volt. Felnéztem, és mit látok? -Leo, másztál ki a hűtőből?!!! - mentem gyorsan oda, bezárta az ajtót, és rám nézet.
Olyan aranyos volt, hogy neki is maszatos volt a szája.
-Nem csináltam semmit. - pislogott.
-Nem hát. - fogtam a konyha kendőt, és elkezdtem letörölni a csokit az arcáról, meg az ajkairól. -Szörnyű népség vagytok. Hát szabad ilyet? - bűnbánó fejjel nézet rám. -Nem kell a bambi fej. Nem hatsz meg. - elmosolyodott. -Ravi, gyere ide. Te is csokis vagy. És Hyuk meg húgi hol van? - megfogtam az arcát és letöröltem. Olyanok mint a rossz gyerekek.
-Biztos szobán. - nevetett Ravi.
-De perverz vagy. - csaptam nyakon. -Leo, hagyd a tortát mert nem kapsz akkor belőle! - szóltam az említettre. Rögtön bezárta a hűtőt. Tényleg veszélyes kaja közelében hagyni. -Megyek megkeresem a húgiékat. Békén hagyni a tortát. Mindjárt jövök. - lakat kéne a hűtőre.
Egyenesen húgi szobájához mentem, és vagyok olyan troll, hogy rájuk nyitottam.
És nem tévedtem. Egyetlen makaenem és húgom, egymás szájában volt.
-Lexa. - ijedtek meg.
-Istenem, de aranyosak vagytok. - csillogó szemmel néztem rájuk. Meglepődtek a reakciómon.
-Akkor...
-Akkor menjünk, amíg Leo és Ravi meg nem eszi a tortát. - vigyorogtam.
-Torta? Hol? - lett izgatott Hyuk.
-Hűtőben. De Leo is ott van, szóval induljunk.
Visszamentem a konyhában, és naná, hogy Leo meg Ravi a hűtőt bújták. Sóhajtottam.
-Fiúk. - szóltam rájuk. -Remélem maradt még, mert ha nem, legközelebb semmit nem csinálok nektek. - eltoltam onnan őket.
Szerencsére csak oldalán a csokit piszkálták le.
Amúgy egyben volt a torta. Kivettem a hűtőből, majd dobozba raktam, és bele egy szatyorba, raktam mellé műanyag tányért, meg villát, majd veszek még valami üdítőt is.
-Mehetünk. - mentem a nappaliba. Mindenki összekapta magát, és már mentünk is.
-Alex. - szólított meg valaki, megfordultam, és Ravi volt az.
-Mit akarsz? - szipogtam.
-Mi történt? - állt meg előttem.
-Semmi. Nem tartozik másra. - sóhajtottam egyet, kivettem egy papírzsepit a táskából.
Megtöröltem az orrom, meg a szemem. Ravi leült mellém, és adott egy kis palackos vizet. Abból ittam kicsit majd leraktam.
-Szerelmi bánat?
-Reménytelen szerelem, de nagyon. - hajtottam le a fejem.
-Hé, egy ilyen szép lánynak, nem volna szabad szomorúnak lenni. - lágyan az állam alá nyúlt és emelte fel a fejem.
-Én nem szomorú vagyok, csak reménytelen.
-Ki miatt? - letörölte a könnyeim.
-Nem tartozik rád. - néztem rá mérgesen.
-Pedig segíthetnék. - hajolt közelebb.
-Hé... -.megakartam állítani, de már meg is csókolt. Puha ajkait lágyan nyomta az enyémhez, és túrt a hajamba. Hagytam, hogy mélyítse a csókot, mert jól eset.
Éreztem, hogy most az egyszer nem úgy csókoltak meg, mint amikor "dolgozom".
-Sajnálom. De ezt most nem tőled vártam volna... - toltam el.
Azért is állítottam meg és nem hagytam hogy tovább csókoljon, mert csak egy barátot látok benne, nem egy potenciális ágyast, vagy olyat aki pénzt jelent.
-Akkor kitől? - nézet értetlenül. Picit fel emeltem a fejem, és megláttam Leot.
-Leo...
-Mi? Leo? - értetlenkedett.
-Leo! - pattantam fel. És léptem egyet, de a kezét fel emelte, ledobta a másik kezéből a szatyrot, sarkon fordult és elindult.
Ravi utána szaladt, de Leo nem akart megállni. Csak eltolta, és otthagyta. Ravi tehetetlenül túrt a hajába, majd felvette a szatyrot.
-Fagyi. - nézet rám. -Az istenit. - vágta a padhoz, majd leült. - Ezt jól elkúrtam. - fogta a fejét.
-Az biztos. - felkaptam a táskám meg a fagyis dobozt, és Leo után szaladtam.
Majd' kiköptem a tüdőm mire beértem.
-Leo. - szóltam utána. -Leo, várj már.
-Nem. - huh, elég hangosan válaszolt.
-Jung TaekWoon, most azonnal megállsz, vagy a fejbe váglak a fagyis dobozzal. - kiáltottam el magam, mire megtorpant, nem fordult meg, de sajnos elég hangos voltam, mert mindenki minket nézet.
-Mit akarsz? - mordult rám amikor beértem.
-Beszélni. - álltam elé. -Ne Ravira légy mérges. Én... én csókoltam meg.
-És ezt higyem is el? - összébb húzta magát, úgy nézet rám.
-Igen. Én... csak. Ahj. Sajnálom, oké? Neked se könnyű ellen állni, nem, hogy neki. Szoktatok ti tükörbe nézni? Mindegy. Kicsit feszült is vagyok. Szóval nézd el nekem. - túrtam a hajamba. -Most nem fogsz hozzám szólni? - sandítottam rá.
-Talán. - nézet le a cipőjére.
-Leo. - léptem egyet előre.
Nem reagált, csak fogta magát, kikerült, és ott hagyott.
Hát ez vagy hülye, vagy direkt bassza az agyam.
-Pukkadj meg. - kiáltottam el magam, és elhajítottam a szatyrot.
Pont előtte vágódott a földre. Mérges fejjel fordult hátra, pár pillanatig nézet, majd végleg eltűnt a tömegben. Utálom a pasikat. Fogtam egy taxit, és haza mentem. Egy zuhany után letelepedtem a kanapéra és bámultam az MTV hülye műsorait.
-Te. - böktem meg Ravit.
-Hmm.. - nézet rá, pont egy tészta lógott ki as szájából, elröhögtem magam, mire beszívta azt.
-Leo mindig ennyit eszik? - kérdeztem, mire az említett rám nézett.
-Kajával még arra is rá lehet venni, hogy beszéljen. - válaszolt N.
-Óh, igazán? - néztem meglepve.
-Jah. Leo olyan mint egy porszívó. Meglátja a kaját és addig eszik amíg el nem fogy. - szólalt meg Hongbin. Olyan egy pillantást kapott, hogy még én is megijedtem. 
-Anyám. Ez még nekem is fájt. - nyögtem ki.
-Már megszoktuk. - legyintett Ken. -Csak ne nagyon kerülj ilyenkor a közelébe, mert nem csak szemmel tud ölni. - evett tovább Ken.
Egy darabig néztem a többieket, de nekem nem nagyon ment a kaja, ezért leraktam, kicsit rosszul is vagyok, a másnaposság miatt.
Csendben figyeltem, ahogy a húgom, Hyuk, és Ken beszélgetnek, N Hongbinnel és Ravival társalgott, Leo meg engem nézve evett.
Sose gondoltam volna, hogy egy kajáló pasi így betudna indítani, de Leo elérte, és legszívesebben rámásztam volna.
Oldalra billentettem a fejem, és úgy néztem, észre vettem, hogy hol engem, hol a kajámat nézte. Mosolyogva toltam elé, és álltam fel.
Az ablakhoz sétáltam. Kinéztem. Jól rá látni a városra. Szeretem az ilyen helyeket, mert látni az embereket.
-Miért nem eszel? - állt mellém Taekwoon.
Meglepve pislogtam rá, még nem hallottam a hangját.
-Nem vagyok éhes. - megfordulva dőltem az ablaknak és néztem rá.
Egy pillanatra odament a többiekhez, majd visszajött. Elém állva nyomta a pálcikákon lévő ételt az orrom alá.
-Egyél, elég sápadt vagy.
-Megetetsz? - kérdeztem.
-Akár. - bólintott.
-Legyen. - vállat vonva hajoltam előre és kaptam be a falatot. 
Közelebb lépett, és úgy etetett, közben Ő is evet, de velem nézet farkas szemet. Hogy az égbe tud így enni? Komolyan, ijesztő egy pasi.
-Asszem jövök neked eggyel. - mosolyogtam rá, már az étel elfogyasztása után.
-Meglehet. - nézett az üres dobozra, majd rám. Meglepően lágy hangja van.
-Nem is vagy te olyan hallgatag. - alapítottam meg.
-Inkább halk. - jegyezte meg.
-Jah. Wassup dairy. - nevettem el magam.
-Láttad a videót. - hajtotta le a fejét, majd egy aranyos mosollyal az arcán rám nézet.
-Igen, megnéztem párat, csak, hogy tudjam kikkel van dolgom. - bólintottam.
A pólóm alját piszkáltam. Még most is Kris jár a fejemben.
Pedig nincs is a közelben.
Nagy röhögésre néztem fel, és akkor láttam, hogy Leo már nincs a közelemben.
Ken meg épp Hongbint nyomja le, vagyis pontosabban a fejét a kajás dobozba.
Húgom arcán igazi boldog mosoly terület szét, ami szívből jövő volt. Úgy látszik, így jobban megy neki a nyelv, és felszabadultabb is, nem úgy mint a lakásban, meg a magán tanárral.
Jó fej nő amúgy, csak kicsit szeleburdi, és elfelejti az anyagot.
Figyeltem, hogy Hyuk elég szépen, közeledik a húgihoz, ő meg pirulva viszonozza a gesztusait. Aranyosak.
Ha ilyet látok, összefacsarodik a szívem, és legszívesebben ordítanék, a bennem lakozó fájdalomtól.
Mellkasomhoz kaptam a kezem, és magam elé meredtem.
Miért pont Őt kellett kifognom? Miért vele hozott össze a sors?
Annyi kérdésem van, és mégse kapok rá válaszokat.
Fogalmam nincs, hogy fogom ezt kibírni.
Ravi megfogta a vállam, és aggódva nézet rám. Észre se vettem, hogy mellettem vannak.
-Elnézést. - vettem le a kezét magamról, majd felkaptam a táskám, és távoztam. Cassy szólt is utánam, de nem válaszoltam.
Igaza van Yonghwanak. Kell valaki, aki kiöli belőlem Krist. Mert így, csak saját magam pusztítom el. Mind lelkileg, mind testileg.
Fájó fejjel, elzsibbadt karral, és sajgó testtel keltem.
A Nap, volt olyan kegyes, hogy pont az arcomba sütött.
Végülis rájöttem miért zsibbad a karom. Mert egy barna buksi feküdt a karomon, elég mélyen aludva.
Ez csak egy valaki lehet, mert csak ő szokott rám, vagy a karomra telepedni, és tök kényelmesen aludni, holott az ember karja már lassan elhalálozott a vér veszteség miatt. Remek.
Yonghwa előszeretettel imád engem párnának használni.
Mocorogni kezdtem, mire felmordult. Apró siker.
Sóhajtva húztam ki a kezem alóla és kezdtem dörzsölgetni, hogy kapjon egy kis vért a karom.
-Mindig ezt csinálod. - morogta a párnában, elnevettem magam.
-Te meg párnának használsz mindig. - közelebb bújt, fejét a hasamra rakta.
-Túl kényelmes vagy. - fordította a fejét felém.
-Óh ezt már hányszor hallottam. - túrtam a hajába.
-Reggelit? - mosolygott.
-Aszpirinnel. - bólogattam.
~~~~~~~~~~~
-Le vagy fogyva. - Adta a kezembe a melltartómat.
Úgy jól laktam, hogy mozdulni alig bírok.
-Inkább én mint a húgom. - álltam fel.
Kigomboltam az inget majd ledobtam az ágyra.
-Ne csináld ezt magaddal. Főleg ne Kris miatt. Tudod, hogy fontos vagy számomra, olyan vagy mint egy húgi...
-Akit néha megdugsz. - röhögtem el magam.
-Hülye. - vágta hozzám a pólóját, nevetve. -Komolyan beszélek. - mosolygott.
-Tudom. - sóhajtottam fel. -Csak túl leszek már rajta.
-Keres valaki olyat, aki viszonozza az érzéseidet.
-Mégis kit, Hwa? - néztem rá.
-Bárkit aki ki öli belőle Krist, akinek nem pénzért kellesz, hanem mert szeret.
-Te ki vagy lőve. Nem is vagy az esetem. - legyintettem, bólintott. Majd színpadiasan megfogta a mellkas. -Akkor ki? Mindegy. Nem agyalok most ezen. Kölcsön adsz egy pólót? - kaptam magamra a nadrágomat.
És egy póló landolt a képzésben. A bandája neve volt rajta.
-Asszem, lassan ideje volna meghallgatnom pár számot tőletek. - nevetve kaptam magamra.
-Ez fájt. - esett rá az ágyra.
-Tudod, néha elgondolkodtat az, hogy te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak teszed magad. - néztem rá.
-Velem született. - húzta ki magát.
-Jó neked. - lehajoltam, és megcsókoltam. -Köszi. - mondtam a csók után.
-Majd hívj meg egy kávéra. Találkoznék már a húgoddal.
- Ha arra jársz nyugodtan ugorj be. Ja, és majd kérem vissza a bugyim, nem találtam meg, így meg elég kényelmetlen.
-Rendben. Kikísérlek.
Sosincs szerencsém, és sajnos most se volt. Ahogy kiléptem Hwaval a hátamnál a panelből, valaki nekem jött.
-Elnézést. - fogott meg a letarlóm, majd talpra állított. -Alex? - rögtön fel néztem.
-Ravi? Hát te... vagyis ti meg hol jártatok? - néztem Leora.
-Bevásárolni. - emelt fel egy szatyrot. -Cassy is velünk van. Vagyis Hyukkal meg a többiekkel maradt a próbateremben.
-Az jó. Bocsi. - mosolyogva léptem el tőle. -Mindent köszönök. - öleltem meg Yonghwat, majd elengedtem.
-Ez csak természetes, olyan vagy mint ha húgom lennél. - mosolygott.
-Majd ugorj be egy kávéra. Cassy szív bajt kapna. Na de megyek. Jó légy. - intette megfordultam.
-Szeretlek. - mondta oroszul, kemény akcentussal. Nevetve bólintottam.
-Alakul. Én is téged. - néztem rá.
-Sziasztok. - intett majd bement. -Nem baj, ha veletek tartok? - kérdeztem a két fiút.
-Nem. - vigyorogva fogta meg a kezem Ravi, és kezdet el húzni.
Általában a bulikon, klubokban, bárokban, vagy egyéb szórakozó helyeken a legkönnyebb, pasit felszedni.
Otthon ez sose ment, mindig azzal volt a bajom, hogy nem vagyok szép, igaz nem is tartom magamat annak, pedig itt oszt elég különlegesnek számítok, hisz nem koreai vagyok, hanem orosz.
Fehér a bőröm, hosszú bordó hajam van, és az idomaim is átlagos, talán picit formásabb a sok sportolástól, jég kék szemem van, amit apámtól örököltem.
De nem agyalok most ezen.
Hamar elkészültem, írtam egy cetlit, hogy elmentem, majd a szükséges dolgaimat magamhoz véve indultam el, lazulni.
*******
Elég jól megértjük egymást Hyukkal, aranyos fiú, és kedves.
Sok mindent megtanított már, és így sokkal jobban megértem a nyelvet, nem úgy mint a magán tanárral.
Hyuk megfogta a kezem, hogy maga után húzzon.
Leültünk egy fa alatti padra, hogy pihenjünk.
"Holnap próbánk lesz! Eljössz?"
Olvastam el az orrom alá dugott a telójáról.
Írni-olvasni már jól tudok, csak a beszéddel vagyok bajban.
"Nem akarok zavarni" - válaszoltam vissza.
"Nem zavarnál. Ravit már ismered, de a többieket nem. Alex is jöhetne " - mosolyogva bólintottam.
Rá néztem az órára, ami este hetet mutatott.
-Haza, kéne lassan mennem. - szólaltam meg. Hyuk rám nézet.
-Már nekem is. - bólintott.
-Induljunk. - álltam fel.
Csendben sétáltunk a lakásunk felé, közben azon agyatlan, hogy Alex otthon van-e, vagy megint lelépett.
Nem szeretem, hogy ezt teszi magával, és a legrosszabb, hogy mindent az Exo-s Kris miatt csinálja, mármint, hogy elmegy bulizni, ahol totál részegre issza magát.
Nem értem miért teszi ezt, ha egyszerűen megszakíthatná a kapcsolatot vele, vagy kereshetne egy olyan pasit aki szeretné is, és megbecsülné.
Akkor nem kéne miattam ilyen munkát végeznie, de inkább nem szólok bele a dolgába.
-Holnap utánad jövök. - mondta Hyuk, mosolyogva.
Már az ajtóban álltunk Lassan beszélt,.hogy megértsem.
-Gyere be picit, főzök egy... teát. - remélem jól mondtam ki.
-Egy tea még belefér. - mosolygott.
Benyitottam, de csend volt,tehát jól gondoltam, nem maradt itthon.
-És Alex? - kérdezte.
-Szerintem épp leissza magát valahol. - morogtam.
Meglepve nézett rám.
-Miért is? - ült le.
Fogtam egy papírt, és felvázoltam neki a helyzetet.
Gyorsan elolvasta, majd rám nézett.
-Miért hagyod, hogy ezt tegye? - háborodott fel.
"Mert értem teszi, és mert szerelmes belé!" - írtam le a választ.
Fejcsóválva nézett rám.
-Segítünk neki, hogy ezt, befejezze. - mosolyodott el.
Lepacsiztunk.
Végre emberemre leltem.
**********
Jó érzés bódultan táncolni, érezni a zene ritmusát amire a testem reagál.
Kár, hogy holnap fájni fog a fejem. Valaki hozzám simulva vette fel a ritmusom, és táncolt velem.
-Feljössz hozzám? - kérdezte meg, az ismerős ismeretlen.
Megfordultam, és elnevettem magam.
-Yonghwa, neked még kérdezned se kell. - kuncogtam.
Mosolyogva hajolt az ajkaimra egy lágy csókra,aksi távoztunk.
Jó estém lesz, már most érzem.
**********
-Amúgy, a húgod, hogy van? - Kris gyengéden cirógatta a hátam. Én a mellkasára fektettem a fejem, hallgattam a szívdobogását.
Imádom az illatát, és szex után a mellkasára fektetni a fejem.
-Jól. Tanulgat. - motyogtam.
Jobban lekötött a has kockai mint a kérdésre a válaszadás.
-Nagyon el vagy foglalva. - kuncogott, mert olyan helyen cirógattam meg, ahol csikis.
-Jah. A hasadon ezek a kockák érdekesebbek most számomra. - kicsit ráhajolva, nyelvemmel egy picit megnyaltam.
Felsóhajtott egyet, közben összerándult picit a hasizma az érintésemre.
-Itt fent is van valami, ami érdekes lehet számodra. - húzott feljebb, alsó ajkát beharapva tűrt el egy tincset az arcomból, majd nézet a szemembe.
-Az meglehet. - csókoltam meg.
~~~~~~~~~~~~
Hulla fáradtan sétáltam ki a szállodából. Imádok vele lenni.
Megnyugtat a közelsége. És általában nem is alszok vele, mert amikor elalszik, én lelépek.
Mivel hajnali öt óra van, faj minden tagom, és almos vagyok, fogtam egy taxit, ami haza vitt. Zuhanyoztam a szállodában, ezért csak egy bő pólót kaptam magamra, és bújtam agyba.
~~~~~~
-Alex? - húgi félénken dugta ki a fejét a szobájából.
Én a kanapén ülve, épp a számlámat néztem, ahol -mint mindig-, több összeg volt a megbeszéltnél. Kris mindig ezt csinálja.
-Hmm...? - néztem fel rá.
-Öhm... Szóval, Hyuk mondta, vagyis az előbb felhívott és mondta, hogy szeretne elvinni pár kedvenc helyére. Ugye elengedsz? - hát azoknak a boci szemeknek nem lehet ellenállni. Bólintottam. -Imádlak. - pislogott rám hálásan.
Én újra a laptopot bújtam és neteztem.
Eszembe jutott Kris. Túlságosan sokat gondolák rá, ami nem jó.
Már lassan egy éve -ha nem több-, hogy egy hónapban, minimum 4-5 találkozót beszél meg velem.
Ezeknek a pillanatoknak, minden percet kiélvezem.
Talán azért szerettem bele. Lezártam a laptop tetejét és elnyúltam a kanapén.
Nem tudom miért, de most eszembe jutott Leo. Fura egy alak, morcos képe van, és mégis aranyos.
Mármint szerintem az. Újra kézbe vettem a laptopot, majd rákerestem a fiúkra.
Sok videót találtam, képet, és infókat.
Megnéztem pár videót, amiket végig röhögtem. Majd pár képet. Nem nagyon bírom a k-popot, hiába menekültem ide, mégis ebben a körben "mozgok".
Fura, hogy az élet ilyen vizekre vitt, és, hogy így élek.
Nincs gondom a munkával, szívesen dolgoznék bármi mást, de ha szükségem van sürgősen pénzre, akkor csak így tudok, nagyobb összeget például a húgomnak is amikor kijött hozzám, sok minden kellett, és rengeteg pénzt használtam fel, csak azért, hogy mindene meglegyen, ne úgy mint otthon.
Cassy, akár egy tornádó, rohant el előttem, amikor megszólalt a csengő.
Hangos köszönéssel lépet le, se puszi, se ölelés. Hyuk beköszönt, de mire viszonoztam volna, húgi becsapta az ajtót.
Jól van húgi, ezt megjegyzem. Mosolyogva ráztam meg a fejem, és néztem újra a képernyőre. Leo képe volt előttem, az egyik jelenetből van a klipjükből.
Nem olyan pasi, aki beindítja a fantáziám, de vonzó, hisz hím nemű. Kikapcsoltam a gépet, majd kiültem az ablak párkányra, és néztem a nyüzsgő várost.
Itt sosem áll meg az élet, mindig vannak kint, van aki a munkából, van aki most rohan oda, van aki a barátaival megbeszélt helyre igyekszik.
Randira, munka vacsorára. Nem nagyon van itt nyugalom ezért szeretek itt élni.
