-Hmm.. - nézet rá, pont egy tészta lógott ki as szájából, elröhögtem magam, mire beszívta azt.
-Leo mindig ennyit eszik? - kérdeztem, mire az említett rám nézett.
-Kajával még arra is rá lehet venni, hogy beszéljen. - válaszolt N.
-Óh, igazán? - néztem meglepve.
-Jah. Leo olyan mint egy porszívó. Meglátja a kaját és addig eszik amíg el nem fogy. - szólalt meg Hongbin. Olyan egy pillantást kapott, hogy még én is megijedtem.
-Anyám. Ez még nekem is fájt. - nyögtem ki.
-Már megszoktuk. - legyintett Ken. -Csak ne nagyon kerülj ilyenkor a közelébe, mert nem csak szemmel tud ölni. - evett tovább Ken.
Egy darabig néztem a többieket, de nekem nem nagyon ment a kaja, ezért leraktam, kicsit rosszul is vagyok, a másnaposság miatt.
Csendben figyeltem, ahogy a húgom, Hyuk, és Ken beszélgetnek, N Hongbinnel és Ravival társalgott, Leo meg engem nézve evett.
Sose gondoltam volna, hogy egy kajáló pasi így betudna indítani, de Leo elérte, és legszívesebben rámásztam volna.
Oldalra billentettem a fejem, és úgy néztem, észre vettem, hogy hol engem, hol a kajámat nézte. Mosolyogva toltam elé, és álltam fel.
Az ablakhoz sétáltam. Kinéztem. Jól rá látni a városra. Szeretem az ilyen helyeket, mert látni az embereket.
-Miért nem eszel? - állt mellém Taekwoon.
Meglepve pislogtam rá, még nem hallottam a hangját.
-Nem vagyok éhes. - megfordulva dőltem az ablaknak és néztem rá.
Egy pillanatra odament a többiekhez, majd visszajött. Elém állva nyomta a pálcikákon lévő ételt az orrom alá.
-Egyél, elég sápadt vagy.
-Megetetsz? - kérdeztem.
-Akár. - bólintott.
-Legyen. - vállat vonva hajoltam előre és kaptam be a falatot.
Közelebb lépett, és úgy etetett, közben Ő is evet, de velem nézet farkas szemet. Hogy az égbe tud így enni? Komolyan, ijesztő egy pasi.
-Asszem jövök neked eggyel. - mosolyogtam rá, már az étel elfogyasztása után.
-Meglehet. - nézett az üres dobozra, majd rám. Meglepően lágy hangja van.
-Nem is vagy te olyan hallgatag. - alapítottam meg.
-Inkább halk. - jegyezte meg.
-Jah. Wassup dairy. - nevettem el magam.
-Láttad a videót. - hajtotta le a fejét, majd egy aranyos mosollyal az arcán rám nézet.
-Igen, megnéztem párat, csak, hogy tudjam kikkel van dolgom. - bólintottam.
A pólóm alját piszkáltam. Még most is Kris jár a fejemben.
Pedig nincs is a közelben.
Nagy röhögésre néztem fel, és akkor láttam, hogy Leo már nincs a közelemben.
Ken meg épp Hongbint nyomja le, vagyis pontosabban a fejét a kajás dobozba.
Húgom arcán igazi boldog mosoly terület szét, ami szívből jövő volt. Úgy látszik, így jobban megy neki a nyelv, és felszabadultabb is, nem úgy mint a lakásban, meg a magán tanárral.
Jó fej nő amúgy, csak kicsit szeleburdi, és elfelejti az anyagot.
Figyeltem, hogy Hyuk elég szépen, közeledik a húgihoz, ő meg pirulva viszonozza a gesztusait. Aranyosak.
Ha ilyet látok, összefacsarodik a szívem, és legszívesebben ordítanék, a bennem lakozó fájdalomtól.
Mellkasomhoz kaptam a kezem, és magam elé meredtem.
Miért pont Őt kellett kifognom? Miért vele hozott össze a sors?
Annyi kérdésem van, és mégse kapok rá válaszokat.
Fogalmam nincs, hogy fogom ezt kibírni.
Ravi megfogta a vállam, és aggódva nézet rám. Észre se vettem, hogy mellettem vannak.
-Elnézést. - vettem le a kezét magamról, majd felkaptam a táskám, és távoztam. Cassy szólt is utánam, de nem válaszoltam.
Igaza van Yonghwanak. Kell valaki, aki kiöli belőlem Krist. Mert így, csak saját magam pusztítom el. Mind lelkileg, mind testileg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése