Fájó fejjel, elzsibbadt karral, és sajgó testtel keltem.
A Nap, volt olyan kegyes, hogy pont az arcomba sütött.
Végülis rájöttem miért zsibbad a karom. Mert egy barna buksi feküdt a karomon, elég mélyen aludva.
Ez csak egy valaki lehet, mert csak ő szokott rám, vagy a karomra telepedni, és tök kényelmesen aludni, holott az ember karja már lassan elhalálozott a vér veszteség miatt. Remek.
Yonghwa előszeretettel imád engem párnának használni.
Mocorogni kezdtem, mire felmordult. Apró siker.
Sóhajtva húztam ki a kezem alóla és kezdtem dörzsölgetni, hogy kapjon egy kis vért a karom.
-Mindig ezt csinálod. - morogta a párnában, elnevettem magam.
-Te meg párnának használsz mindig. - közelebb bújt, fejét a hasamra rakta.
-Túl kényelmes vagy. - fordította a fejét felém.
-Óh ezt már hányszor hallottam. - túrtam a hajába.
-Reggelit? - mosolygott.
-Aszpirinnel. - bólogattam.
~~~~~~~~~~~
Úgy jól laktam, hogy mozdulni alig bírok.
-Inkább én mint a húgom. - álltam fel.
Kigomboltam az inget majd ledobtam az ágyra.
-Ne csináld ezt magaddal. Főleg ne Kris miatt. Tudod, hogy fontos vagy számomra, olyan vagy mint egy húgi...
-Akit néha megdugsz. - röhögtem el magam.
-Hülye. - vágta hozzám a pólóját, nevetve. -Komolyan beszélek. - mosolygott.
-Tudom. - sóhajtottam fel. -Csak túl leszek már rajta.
-Keres valaki olyat, aki viszonozza az érzéseidet.
-Mégis kit, Hwa? - néztem rá.
-Bárkit aki ki öli belőle Krist, akinek nem pénzért kellesz, hanem mert szeret.
-Te ki vagy lőve. Nem is vagy az esetem. - legyintettem, bólintott. Majd színpadiasan megfogta a mellkas. -Akkor ki? Mindegy. Nem agyalok most ezen. Kölcsön adsz egy pólót? - kaptam magamra a nadrágomat.
És egy póló landolt a képzésben. A bandája neve volt rajta.
-Asszem, lassan ideje volna meghallgatnom pár számot tőletek. - nevetve kaptam magamra.
-Ez fájt. - esett rá az ágyra.
-Tudod, néha elgondolkodtat az, hogy te tényleg ilyen hülye vagy, vagy csak teszed magad. - néztem rá.
-Velem született. - húzta ki magát.
-Jó neked. - lehajoltam, és megcsókoltam. -Köszi. - mondtam a csók után.
-Majd hívj meg egy kávéra. Találkoznék már a húgoddal.
- Ha arra jársz nyugodtan ugorj be. Ja, és majd kérem vissza a bugyim, nem találtam meg, így meg elég kényelmetlen.
-Rendben. Kikísérlek.
Sosincs szerencsém, és sajnos most se volt. Ahogy kiléptem Hwaval a hátamnál a panelből, valaki nekem jött.
-Elnézést. - fogott meg a letarlóm, majd talpra állított. -Alex? - rögtön fel néztem.
-Ravi? Hát te... vagyis ti meg hol jártatok? - néztem Leora.
-Bevásárolni. - emelt fel egy szatyrot. -Cassy is velünk van. Vagyis Hyukkal meg a többiekkel maradt a próbateremben.
-Az jó. Bocsi. - mosolyogva léptem el tőle. -Mindent köszönök. - öleltem meg Yonghwat, majd elengedtem.
-Ez csak természetes, olyan vagy mint ha húgom lennél. - mosolygott.
-Majd ugorj be egy kávéra. Cassy szív bajt kapna. Na de megyek. Jó légy. - intette megfordultam.
-Szeretlek. - mondta oroszul, kemény akcentussal. Nevetve bólintottam.
-Alakul. Én is téged. - néztem rá.
-Sziasztok. - intett majd bement. -Nem baj, ha veletek tartok? - kérdeztem a két fiút.
-Nem. - vigyorogva fogta meg a kezem Ravi, és kezdet el húzni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése