Túl voltak az On and On és a Rock ur body-n.
-Születésnapod van? - lepődött meg N.
-Igen. Eddig csak húgival ünnepeltem, de mivel már vagytok ti. Nem hagytalak ki titeket. - mosolyogtam rá.
-Isten éltesem. - ölelt meg N.
-Köszönöm. - viszonoztam az ölelést.
Hyuk és Hongbin úgy megölelt, hogy majd kiköptem a tüdőmet. Ravi is megölelt, Ken még meg is pördült velem. Leo csak lágyan ölelt meg.
Felvágtam a tortát is és figyeltem, hogy milyen boldogok. És ha Ők boldogok akkor én is. Cassy, szemeiben is csak a boldogság csillogott. Megszólalt a mobilom, amit fel is vettem. Nem néztem meg ki az.
-Boldog születésnapot. - hallottam Kris hangját. Lefagytam.
-Khm...köszönöm. - álltam fel.
-Mit csinálsz? - játékos hangjától mosolyognom kell.
-A Jellyfishnél vagyok a húgommal, és a Vixxes fiúkkal. - álltam meg az ablaknál.
-Találkozhatnánk? Odaadnám az ajándékod. - magam előtt látom, hogy mosolyog.
-Én.... Nem tudom, hogy jó ötlet lenne.
-Csak egy óra. Ígérem, ma nem érek hozzád. Nagyon. - kuncogott.
-Fél óra. Több nem.
-Mindjárt ott vagyok. Gyere ki.
-Rendben. - kinyomtam. Kimentem, hogy megvárjam Krist.
******* Cassy ********
Szeretek a fiúkkal lenni. Olyan igazi családi hangulat van köztük. Észre vettem, hogy Alex félre vonul, Leo meg őt nézi. Láttam már rajta, hogy tetszik neki a nővérem, de lépni nem mer, pedig nem lenne nehéz dolga, főleg, hogy Alex olyan instabil lábakon áll Kris miatt.
Alex lerakta a telefont, majd kiment, én meg odamentem az ablakhoz.
Egy fekete terepjáró állt meg az épület előtt, majd kiszállt Kris. Meglepve tapadtam az ablakra.
-Azta rohadt mindenit. - pufogtam. -Mindig szarul időzít. - morogtam.
-Ez ki? - kérdezte meg Leo. Meg is ijedtem.
-Exo Kris. Utálom. Tönkre teszi Alexet. Miatta dro.... - mérgesen majdnem elkotyogtam magam.
-Miatta mi, Cassy? - szólalt meg Ken a hátamnál.
-Miatta drogozik Alex. - hajtottam le a fejem. -Miatta teszi azt amit. Kris teljesen tönkre tette Alexet. Mindig olyan vidám volt. Boldog. Még akkor is mosolygott szívből, amikor nem tudtuk mi lesz velünk. Ő biztatott. Vigyázott rám. De mára már, csak egy roncs. Nem Ő a nővérem. Iszik, drogozik. És Kris miatt. - újra kinéztem az ablakon. Leo végig őket nézte, és épp csókolóztak. Nem lehetett valami jó érzés neki. -Utálom Wu Fant. Elvette tőlem a nővérem. - könnyes szememmel néztem Leora, aki most rám nézet. Szomorú volt, láttam rajta.
-Mi majd segítünk, hogy újra a régi legyen. - mondta N.
-Ezt nem hagyhatjuk. - helyeselt Hongbin.
-Ne aggódj. Mi itt vagyunk neked, és segítünk, hogy Kris ne legyen többet fontos neki. - mondta Hyuk, egy apró csókot adott az ajkaimra.
-Köszönöm. - öleltem meg. Láttam, hogy Leo magához veszi a dolgait, és kimegy. -Leo. - szóltam utána, de már nem igen hallotta.
Kinéztem újra az ablakon, és láttam, hogy Leo odamegy hozzájuk. Ebből baj lesz.
******* Alex *******
-Tetszik ez a lezser viseleted. - fogadott Kris.
-Jobban szeretem ezt. Kényelmes. - egy fél mosoly futotta tőlem.
-Boldog születésnapot még egyszer. - odahajolt hozzám, és megcsókolt.
Először feszélyezett a helyzet, hisz mégis csak az utcán vagyunk. De végül a puha ajkai rabul ejtett. Viszonoztam a csókot. -Hoztam neked egy kis ajándékot. - egy kis dobozt vett ki a zsebéből, és átnyújtotta. Egy nyaklánca volt.
-Óh, ez gyönyörű. Köszönöm. - öltem meg, majd megcsókoltam.
-Neked csináltattam. - mosolygott.
-Nem kellett volna.
-Dehogynem. Megérdemled. - mosolygott.
-Azt is megérdemli, hogy boldog legyen. - össze rezzentem Leo hangjára.
-Ez igaz. - válaszolt Kris meglepve.
-Leo. - fordultam meg.
-Hagyd békén Alexet. - állt meg fenyegetően Leo, Kris előtt.
-Nem hagyom. - Kris válaszolt, és ugyan úgy állta a fenyegető tartást.
-Miért? - kérdezte Leo.
-Mert szeretem, és nem hagyom, hogy más megkapja. - ájuláshoz közel jártam.
-Én is beleszerettem, és nem hagyom, hogy ennél jobban a mélybe húzd. - nézet rám Leo.
-Nem húzom a mélybe. - támadt neki Kris.
-Akkor ki miatt iszik és drogozik? Hmm? Ezt ugye nem tudtad? - gúnyos mosoly jelent meg Leo arcán. Kris elengedte, és ramnezet.
-Igaz ez? - nem válaszoltam. Kris sóhajtott egyet, majd fogta magát és beült a kocsiba. -Ezt nem hagyom annyiban. - nézet rám.
Majd gyújtást adott, és elhajtott.
-Miért kellett ezt? - öklömmel vágta Leo mellkasára. -Miért? - sírva dőltem a mellkasának. Megölelt.
Kezemben szorongattam a láncot, és Leo pólóját.
Nem tudom meddig álltunk ott úgy. De végül alig maradt erőm tartani magam. A sírás kimerítő volt, mégis hasznos volt.
Leo lágyan az állam alá nyúlt, felemelte a fejem, és egy lágy csókot adott az ajkaimra. Elhúzódtam.
-Sajnálom. - kibontakoztam a karjaiból, elleptem tőle, és elindultam amerre a lábam vitt. Most nagyon összezavarodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése