Eternity Love [8]

Puha kezek hoztak vissza a valóságba, ahogy óvatosan megcirógatja az arcom. Eddig a plafonra pislogtam, most pedig rá.
-Nagyon elgondolkodtál, szóltam is hozzád, de nem válaszoltál. - néz rám aggódva.
-Most az egyszer van bűntudatom, hogy elküldtem egy pasit... - sóhajtok fel.
-Ken? - bólintok -Túl lesz rajta, ne aggódj. - hajol fölém. -Jöhet a masszás? - kérdi.
-Még szép! - ülök fel, leveszem a pólóm, hasra fordulok, Ő pedig a fenekemre ül, kicsatolja a melltartóm, és végig simit a hátamon, mind Két tenyerével, amitől a bőröm borsódzani kezd. Felsóhajtok picit, Ő pedig elkezd masszírozni, amitől már kezd... orgazmusom lenni! Csodás kezei vannak!
Egy-egy helyen amikor hozzám ér, kicsit felnyögök.
-Ne csináld ezt... kezdek kiakadni... - hajol a fülemhez, és belesuttog.
-Segíthetek rajta... - nézek rá. Felegyenesedik, de csak pár pillanatra, nyakamtól, a hátam közepéig végig csókolja a bőröm, amitől megborzongva nyögtem fel, utána kicsit megemeli magát, így meg tudok fordulni. Amint ledobtam a melltartót oldalra, már hajolt is megcsókolni, én pedig neki álltam kioldani a nadrág madzagját, hogy benyúljak a boxerébe de meglepve tapasztaltam, hogy nincs rajta. Csókba vigyorogva fogom meg egy kicsit, végig simitok rajta, amitől megremeg, aztán megmarkolom a csípőjét, és teljesen átadom magam a csóknak.
Mire leszedtem róla a pólót, kopogtak.
-Nem nyissuk ki... - morogja a nyakamba. Hajába turva nyomtam a csípőm hozzá, amitől felnyög, majd újra kopognak.
-Yun! Rei vagyok, sürgős! - hallottam Rei furcsa hangját, ettől pedig Leo is leállt, és rám nézett.
-Folytatsuk, de nem most! - sóhajtok fel. Gyorsan magamra kapom Leo pólóját, és az ajtóhoz sietek.
-Bocsi, hogy megzavarlak titeket, csak nem tudom, hogy mit tegyek... - néz rám könnyes szemmel.
-Gyere be! - átkarolom a vállát és bevezetem, Leo már az ágyat csinálta, majd a fürdőbe ment, fogat mosni. -Mi a baj? - kérdem.
Leült az ágyra, megfogja a fejét, majd kibukik belőle.
-Terhes vagyok! - néz rám.
-Tőlem? - lepődtem meg. Rei felnevet. -Én mindig védekezek, tőlem biztos nem! Megcsaltál? - ijedek meg, mire még jobban felnevet.
-Yun... - fuldokol.
-Jó, bocs! Csak olyan fejjel mondtad, mintha én lennék az apa! - mosolyogtam rá. -Folytasd...
-Hakyeon és én... a múltkor... csak úgy... szóval nem védekeztünk, mert már untam az óvszert, persze Hakyeon is, és azt hittem egy eset miatt nem lehetek terhes, de most az vagyok! Az uncsitesómnál jöttem rá, amikor bementem a fürdőbe, ott meg a polcon ült egy doboz tampon, én pedig számolni kezdtem, és két hete késik. Észre se vettem, mert állandóan rohangálok... Ezért, azonnal ide jöttem. - hadarta.
-És mi a gond? Terhes vagy, ez pedig csodás dolog. Hakyeon szeret, Te is Őt, és a picit is imádná! Főleg, hogy még ő is egy óriás gyerek. Én Imádom a kicsiket, minimum négy öt gyereket akarok majd, hatalmas házat, ahol majd szaladgálhatnak, gondolj bele, Te nem akarsz ilyet? Egy szerető családot? Lehet, pont ezzel a picurral fog kezdődni. - fogom meg a kezét. Leo áll elénk, és rám mered.
-Hozzám jössz? - kérdi. Elnevetem magam.
-Leo mániája a nagy család! - kuncog Rei.
-Hány gyereket akarsz? - nézek Leora.
-Legalább négyet. - bólint.
-Holnap esküvő! Viszont most Rei a legfontosabb, szóval napolunk! - hesegetem el.
-Mit tegyek? - kérdi Rei és rám néz..
-Szépen mész és elmondod Leaderssinek, hogy mi a helyzet, ha nem tetszik neki, lecsapom és elásom valamelyik parkban! De szerintem örülni fog neki! - mosolyogtam rá.
-Köszönöm Yun. - megölel, majd feláll és kimegy.
Leo ül mellém, és engem néz.
-Mi van? - pislogok rá Ijedten. Tisztára úgy néz rám, mint valami pszichopata gyilkos
Nem válaszol csak fogja és eldönt az ágyon, szinte majd felfalja az ajkaim, ruhám pedig leszaggatja rólam, alig tudom követni, olyan tempóval tesz magáévá. Komolyan, volt már rengeteg pasim, de egyik se volt ilyen, és nem váltott ki belőlem ilyen dolgokat, de az, hogy ezt csak annyi valtotta ki belőle, hogy sok gyereket akarok, furcsa.
-Jézusom! - sikoltok fel a hátába kapaszkodva, levegő után kapkodva ernyedek el, pár mozdulat után pedig ő is követ a csúcsra, és mellém dőlve betakargat. Pihengve nézem a plafont, Leo pedig magához von.
-Jobb voltam mint Ken? - kérdi.
-Messze túl szárnyaltad az össze pasim! - sóhajtok fel.
-Ezt örömmel hallom, akkor holnap meg is lehet tartani az esküvőt. - mosolygott.
-Rendben! - elnevettem magam, pár perc múlva pedig már aludtam is.

Eternity Love [7]

Egész utat a szponzor álltal fizetett helyig, zene hallgatással töltöttem, vagyis bő fél órát! Dugóba keveredtünk, de szerencsére kilencre lett megbeszélve a hely, szóval kilenc előtt húsz perccel már bent voltunk, a fiúkat sminkeltél, hajukat csináltak, én pedig néztem őket. Kár, hogy Reita nem jött, de Yeon azt mondta, van itt két uncsi tesója, elment őket megnézni, hogy ne unatkozzon. Igazából, neki jobban örültem volna, nem úgy mint a morcos, rohangáló személyzetnek. Persze közben megkaptam a kérdéseket, azokat kezdtem lefordítani koreaira, hogy ne akkor kelljen neki állnom. Kicsit szar lett volna.
Fanmeeting előtt a fiúk, hat számot énekeltek, és miután végeztek, illedelmesen meghajoltak, és bemutatkoztak, pont ahogy tanítottam nekik. Elmondták amit betanultak, felmentem, és fordítottam a fanok kérdéseit, amiken jókat mosolyogtam. Sokan azt kérték, hogy Leo cukiskodjon, de Ő csak röhögve hajtotta le a fejét, és Hakyeon cukiskodott helyete. Érdekes egy személyiség az már biztos.
Fanmeeting után, irány az első magazin helyszíne, mert ott fotózás is lesz. 

Este nyolc volt mire végeztünk. Fogalmam nincs, hogy bírják a fiúk ezt a tempót! Én teljesen kifáradtam, enni is csak pár falatot ettem, szobáig már vonszoltam magam, mint egy vizet lajhár!
Zuhanyozni is úgy mentem, hogy Leo tolt be és zárta rám az ajtót, plusz még előtte kinyitotta nekem a vizet. Egy tündér ez a fiú.
-Elfáradtál? - néz rám miután kimegyek. Nagyot bólintok, és elterülök mellette, Ő pedig mellém dől, hátam kezdi cirógatni, felsóhajtok, mert szörnyen jól esik. -Megyek lezuhanyzok, tudsz várni pár percet még? - kérdi.
-Azt hiszem. De miért? - kérdem, fejem pedig arra fordítom.
-Megmasszírozlak kicsit. - mosolyogva tűrte el a hajam az arcomból.
-Akkor megvárlak! - ülök fel, ő pedig elmegy zuhanyozni, én pedig neki állok megint fordítani a holnapi magazinnak. Kopogtak, így a papírokkal a kezemben mentem ajtót nyitni.
-Szia... - köszön Ken. Szemüvegem levéve nézek rá.
-Szia. - magamhoz fogom a mappát és várom mit lép.
-Sajnálom... féltékeny vagyok... de csak azért mert szerelmes vagyok beléd, és fáj látni és érezni, hogy Te nem... - kezét piszkálja és nem néz rám.
-Ezt gondoltam... - felsóhajtottam, majd megfogtam az állát felemeltem a fejét és rá mosolyogtam. -De mondtam neked mi a helyzet Ken. Én előre szóltam, és hiába érzek én is irántad egy kicsi szerelmet az akkor se nagyobb annál a szeretetnél amit érzek. Szeretlek, de mint egy öccset. - megsimogatom az arcát. -Nem olyan vagyok aki bárkit is tudna szeretni, ez nem a Te hibád, mert egy csodás ember vagy, hatalmas szívvel, ez az én hibám, hogy mindenkit kizárok...
-Miért  nem hagyod, hogy szeressellek? - könnyes lett a szeme.
-Mert ennél is jobban fájna...
Közelebb lépek hozzá, és óvatosan megcsókolom.
-Attól én még várok rád kicsit... jó? - kérdi halkan, szemei csukva, homlokát az enyémnek nyomta.
-Ahogy érzed. - utolsó puszi és hátra lépek, Ő pedig megfordult, néztem ahogy bemegy a szobájukba. Fáj érte a szívem, de tényleg nem tudnám szeretni. Az pedig csak neki fájna nagyon.
Bezártam az ajtót, vissza cammogtam az ágyhoz és leültem rá, leraktam a mappát és ledőltem, szemeim becsuktam, de csak gondolkodtam, már zúgott az ágyam.

Eternity Love [6]

Kent és engem kivéve mindenki beszélt valakivel, engem igaz Reita és Yeon próbált szóval tartani, nem túl sok sikerrel. Egyszer fel is néztem Hongbinra, aki vörös fejjel nézet rám, ebből azonnal levontam, hogy tetszem neki. Legalábbis Ő tovább gondolta a dolgokat, és ez tetszik.

-Mina? - hallottam egy ismerős hangot, felnézek, és meglátom Yukit. -Yuki! - felpattanok és megölelem. -Istenem de rég láttalak! Hogy vagy? - engedem el. Itt Ő volt a legjobb barátnőm. Rengeteget segített a tanulásban is, de akkor még csak angolul tudtam.
-Milyen tökéletes lett a kiejtésed! - mosolyog rám.
-Csakis neked köszönhető! - vigyorogtam rá.
-Meg persze Zakunak. - kacsint rám. -Él még az a pöcs? - kérdem.
-Apával meg vele vagyunk... - nem tudta befejezni mert már meg is jelent. Rám vigyorgott, én pedig azonnal a nyakába ugrottam.
-Helo szép hölgy! - belemarkol a fenekembe, amit úgy tolerálok, hogy a kezére csapok. -Csak nem hiányoztam? - enged el.
-Meló miatt vagyok itt! - sóhajtok. -Ja igen! - megfordulok -Gyerekek, ők itt Yukina, és Zaku. Amíg itt éltem, Ők voltak a vendéglátóim. - mutatok a hátamhoz. -Yukina, Zaku, ők a munkám, tolmács vagyok, csak koreaiul tudnak. Reitát kivéve, Ő még tud kicsit Japánul. - fordulok hátra.
Intenek, Zaku meg rám néz.
-Feljössz hozzám kicsit? - vigyorog rám.
-Még szép, hogy fel. - fogom a tárcám, mert benne van a pénz, és a szoba kártya, lerakom a saját részemhez valót. Zaku megfogja a derekam, Yukina pedig a kezem, és így hagyjuk ott a többieket. Köszönök Yuki apjának is, beszélünk pár szót, majd irány fel Zaku szobája. Persze Yuki nem marad sokáig, pedig épp neki álltunk inni , de beszélgetünk kicsit, elmesélte, mi hogy van, aztán hívta az apja. Zaku meg azonnal a lényegre tér.
-Semmit se változtál... - nyögtem fel amikor belém hatolt.
-Hiányoztál ám! - markol a derekamba.
Egy órát voltam vele, aztán ittunk még kicsit, Én pedig visszaindultam a szobámba.
Csak az egyik lámpa éget, az én oldalamon, vettem magamhoz ruhát és zuhanyozni mentem.
Majdnem szívroham vitt el, amikor végeztem és aludni mentem. Leo ott ült az ágy szélén, engem bámult, nem épp szépen.
-Hol voltál? - áll fel.
-Na... már Te is kezded? - sóhajtok fel.
-Yun! Válaszolj! - förmed rám.
Meglepve pislogok rá.
-Inni voltam. Rég találkoztam már velük, sokat kellett bepótolni. - néztem oldalra. Elém áll, és megfogja az állam, felemeli a fejem.
-Lefeküdtél vele? Azzal a pasival! - kérdi halkan.
Néztem azokat a barna szemeket, aztán egyszercsak... hazudtam.
-Nem. Pár éve igen, naponta, lefeküdtem vele, de ma nem. - soha nem hazudtam még arról, hogy voltam e mással. De most megtettem. Arca el lágyult, és el lépett tőlem.
-Pia szagod van, szóval elhiszem. - bólint.
-Álmos vagyok. - becsukom a szemeim, és a mellkasához nyomom a fejem. Felkuncog, kézbe vesz, és befektet az ágyba.
Másnap reggel, meg se érzem, hogy ittam volna tegnap, pedig már rég ittam. Kb, amióta a fiúkkal dolgozom. Lent a halban szorgosan jegyzeteltem azt amit menedzser mondott. Hongbin jött le először, és ült mellém, de kicsit feszült volt. Menedzser ment szólni a fodrász csajnak, én pedig Hongbin felé fordultam. Feszülten nézet rám.
-Ne szarjál már! Nem fogok rád mászni, hiába vagyok egy ribanc! - Felsóhajt. -Ne aggódj, nem mászok rád, csak akkor, ha tényleg kéred! Szóval nem kell feszültnek lenned mellettem. Tiszteletben tartom mások dolgait. - mosolyogva állok fel. Rám mosolyogva áll fel és megölel.
-Ez megnyugtató! Köszi. - elenged.
-De én most megyek, még van pár dolog amit meg kell dumálni a menedzserrel... - néztem a lapra és lassan arra indultam amerre állt a menedzser és a fodrász, meg a sminkes.
-Gond van? - néz rám.
-Fanmeetingen is fordítok!? - nézek rá.
-Ja igen. Ott is, aztán pedig a három magazinnak is. Jó hogy szóltál. - mondja, közben én jegyzeteltem.
-Oké, ezt fel is írtam. - néztem fel.
-Akkor lassan menni kell, Te velünk jössz, fanmeetingen pedig ott fogsz állni a fiúk mellett. Aztán pedig megyünk az interjúkra. - kiindul, én pedig a másik két lánnyal követem őt.