Eternity Love [3]

Ken két napja nem hagy békén... Tegnap, miután megszerezte a mobilom, azóta a mobilt le nem tudtam rakni, mert vagy felhív, vagy sms-sel zaklat. 126 SMS-t kaptam tőle eddig.
Elraktam a mobilom és kiszálltam a taxibol. És első utam a kávézó volt. Megrendeltem a kedvenc kávém, aztán kimentem hátra.
Szét néztem, és egy ismerős alak tűnt fel. Elmosolyodtam, és oda sétáltam hozzá.
-Szabad ez a hely? - szólalok meg. Rám pillant, és elmosolyodott, majd bólint.
-Csak nyugodtan. - áll fel, megvárja míg leülök, és Ő is vissza ül. -Hová indulsz kávé után?
-Jellyfish! - csettintek.
-Akkor mehetünk ketten is, Én is oda indulok, először a színházban voltam, mert holnap utolsó színpadon állás. - mondja.
-Óh, hát akkor így utólag de  gratulálok. - mosolyogva bicentek.
-Köszönöm. - bólint.
Megszólal a mobilom, ezért elő szedem. Ken neve villog a kijelzőn. Felsóhajtottam, és felvettem.
-Ken! Legalább a kávémat hadd igyam meg normálisan, anélkül, hogy zaklatsz. - mondom.
-Mikor érsz be? - kérdi.
-Kilencre kell bent lennem, és még csak nyolc óra. Szerinted? - kicsit mérges voltam rá már.
-Jó, bocsánat. Csak látni akarlak. - motyogja.
-Mondtam tegnap este, hogy ne képzelj ebből többet, oké? - le is raktam, mert nem akartam hallgatni a "na de miért csinálod ezt velem" szöveget. Megfogtam a homlokom, és bedobtam a mobilt a táskámba.
-Akkor tényleg jól emlékeztem, hogy Te vagy az a lány akivel lefeküdt Ken! - mondja Leo.
-Igen, egy éjszakás volt Ken. És hidd el, teljesen véletlen keveredtem hozzátok, mint tolmács! Azóta is zaklat Ken, pedig nem áll szándékomban járni vele. Szex az oké, mert amíg nincs meg az igazi, kell pótlék, még rendes, évekig tartó párkapcsolatom se volt, voltak pár hetesek, de ott a pasi húzta a rövidebbet, utóbbiban pedig én, azt hogy éveket legyek valakivel, annak az embernek tartogatom akit szeretni fogok. De ezt már mondtam neki, de nem érti. - mondom dühösen. Leo pedig csak szerényen mosolygott.
-És miből fogod tudni, hogy ki az igazi? - kérdi.
-Nem tudom. Talán... abból, ha a szemeibe nézve elveszek, és csak Ő létezik számomra, nem csak egy testet látok, akit ágyba csalhatok. - míg ezt kimondtam, őt néztem, és görcsbe randult a gyomrom. Oldalból megszólalt az egyik új kedvenc dalom, az Exo Moonlight. És annyira ehhez a pillanathoz illet. Láttam a szemeiben egy bizonyos csillogást, ami tetszett, és rá már első pillanttól fogva, már a klubban, nem úgy tekintettem, mint egy potenciális alanyra, akit ágyba vihetek. Tudom, hogy egy ribanc vagyok, de nem érdekel, senki se volt aki megnevelt volna.
Megijedtem attól az érzéstől ami bennem felbukkant, így hirtelen felkaptam a táskám, és hajamba túrva otthagytam. Ideges lettem. Annyi a szerencsém, hogy balerina cipő van rajtam most, és nem magas sarkú. Így elég gyorsan a Jellyfishez értem. A lift előtt egy lány volt, barna haja volt, egyszerű öltözék, mégis olyan szép volt. Tele volt szatyrokkal, így mellé állva rá mosolyogtam, és el vettem a fogai közül a két szatyrot.
-Segítek, úgy látom, Te is a harmadik emeletre mész. - mutatok a gombra. Ami világított.
-Igen, és nagyon szépen köszönöm. - mosolyogva hajolt meg.
-Yuna! - mutatkozok be.
-Reita. - biccent, és int a lift felé. Beszállok, megvárom míg bejön ő is, mire valaki szól.
-Várjatok! - hallottam Leo hangját. Már a hangjától is görcsbe rándul a gyomrom. Istenem, mi van velem?
-Ó, szia, épp hozzátok megyek. Hakyeon szólt, hogy vigyek ebédet. - mondja Leonak Reita. Nagyot nézve, még pislogni is elfelejtettem, úgy néztem rájuk.
-Soyun is odatart. Igaz? - néz rám Leo. Nagyot nyelve bólintok. -Tényleg? De most Yuna vagy Soyun? Nem is vagy koreai amúgy. Hogy is van ez? - tolja el mellőlem Leot amiért hálát adok az égnek, és kíváncsian néz rám.
-Ez hosszú történet! - nevetem el magam.
-Kíváncsian hallgatlak! - mondja.
Bent a próba teremben, Reita lepakolt, aztán az egyik sarkoba húzva lenyomott egy székre, és mellém ülve hallgatni kezdet. Röviden elmeséltem, hogyan is kerültem Én Koreába. Miért lettem Yuna és Soyun.
Nincs családom, egyedül élek, így a megtakarított pénzemből utazni kezdtem. És tanultam is. Ezt 16 éves korom óta csinálom. Persze nem mindent mondtam el, de a javát, kicsit át formálva de elmondtam.
-Két éve vagyok itt, Japán után Kínában voltam, onnan pedig ide jöttem. Eddig itt vagyok a legtöbb időt. - mondom.
-De jó. - mosolyogva néz, aztán a fiúkra néz, akik épp próbáltak. -Én is szeretnék még utazni, szoktam is néha a fiúkkal menni. Voltam már velük pár helyen, de abból is csak annyit láttam amit este a hotel szobából. - nézi Leadert.
-Legközelebb ha utazok, jössz velem. - fogom meg a kezét. Rám pillant, és elmosolyodik.
-Rendben. - bólint. -Mindjárt dél, jössz velem ebédelni? - kérdi.
-Nem, várom a menedzsert, hogy ideadja a szöveget amit fordítani kell. - mosolyogva raztam picit a fejemen.
-Akkor egy óra múlva itt. Szia Yun! - intett és már ment is.
Én elő vettem a jegyzetem, és pont bejött a menedzser. Leült mellém, és egy lapot adott a kezembe, amit le kell fordítani, és Hakyeonnak ezt kellesz mondani. Bólogatva hallgattam, aztán pár helyen kijavítottam, hogy ez japánul, hogy is hangzana szebben. Persze beleegyezet, így jegyzetelni is kezdtem. Miután végeztem, WC-re kellett mennem, így leraktam a jegyzetem és kimentem.
-Soyun? - szól utánam Ken.
-Hmm? - nézek rá.
-Beszélhetnénk? - kérdi.
Rá néztem a többiekre, aztán bólintottam.
-Kimegyek gyorsan a mosdóba. - intek az ajtó féle, aztán megfordulve elindultam a WC-re. Ken mellém sietett, és velem jött. Nem tudom mit akar, de elég komoly lehet, ha ilyen komoly fejet vág. Nem is szólt hozzám amióta megjöttem. Nem mintha bánnám, kicsit már sok volt belőle.
Elvégeztem a dolgom, kezet mostam, ám, amikor ki akartam menni, Ken jött be.
-Tudom, hogy csak pár napja ismerlek, de azt akarom, hogy jobban megismerjük egymást. - mondja.
-Ha arra utalsz, hogy legyen a barátnőd, ki van csukva! - ki akartam kerülni, de megfogta a karom, és visszahúzott maga elé.
-Pedig azt szeretném. - néz mélyen a szemembe.
-Én viszont nem.
Dacosan néztem a szemeibe, de csak közelebb lépett, egyik kezét a fedetlen combomra rakta, és feltolta a kék ruhám alját. És a nyakamra hajolt, ahol apró kis csókokat adott. Felsóhajtottam, és beletúrtam a hajába.
-Ha csak szex kell neked, megadom a címem, de kérlek, olyat ne kérj, hogy legyek a barátnőd! - suttogtam a fülébe.
-Kérem akkor a címed, megelégszem egy darabig azzal is. - benyult a bugyimba, egyik ujjával pedig megcirógatta a gyenge pontom,  amitől megremegtem.
-Akkor ezt majd akkor folytassuk, ha el jössz. - veszem ki a kezét. Nyomok egy puszit az ajkaira, és gyorsan otthagyom.
Hmm, azt hittem kicsit nehezebb lesz nekik betanítani azt a kis szöveget, de másfél óra múlva, hiba nélkül tudták. Komolyan, ők a legjobb tanítványaim.

Eternity Love [2]

                      ~Yuna~
            *Egy héttel később*
Több nyelves magán tanár ként, még tolmács is vagyok, így most kaptam egy levelet a munkaadó cégtől, hogy mennem kell egy kiadóhoz, japánt tanítan. Persze csak pár mondatot, és pár hétig fordítani is kell nekik.
Beleegyeztem, hisz most úgy sincs annyi dolgom, és a diákjaim is már levizsgáztak, így már azok sincsenek.
Megadtam a taxisnak a címet, pontosabban csak a papírt adtam oda, mert épp a főnökkel civakodtam.
Fél óra múlva már intet a taxis, hogy megjöttünk, fizettem és már szálltam is ki.
-Leteszlek! - mondtam a főnöknek, és leraktam. Idegesen dobtam bele a telefont a táskámba, és mentem be. A recepción kaptam irányt merre menjek, aztán már mentem is. Egyik falon ki volt rakva, hogy: Jellyfish.
Hallottam már róla. Vagyis gondolom, mert ismerős volt. Bekopogtam a megadott ajtón, és egy férfi jött ki, mondta, hogy Ő a menedzser majd bevezetett.
-Fiúk! - kiabál a mellettem lévő pasi, azt hittem ott szakad ki a dobhártyám menten.
Hat fiú sorakozott fel előttünk, és kettő belőle szörnyen ismerős volt.
Ám amikor arcon csapott a felismerés, azt hittem ott pisilem össze magam!
Egyik akit kinéztem a múltkor a klubban, másik pedig akivel lefeküdtem. Sajnos, ők is felismertek. Ilyenkor átkozom magam, hogy miért nincs egy ikrem, akire foghatok mindent, mert egy rossz előéletű tesó. Egyik lábomról a másikra álltam amíg a menedzser elmondja, miért is vagyok itt.
-Szia! Én vagyok a leader, N-nek vagy Hakyeon-nak is hívhatsz, Hongbin, Ravi, Ken, Leo, és Hyuk. - mindenkire rá mutatott, amikor mondta a neveket. Ken olyan vigyorral nézett rám, hogy azt hittem körbe éri a fejét a szája.
-Un moment por favor! - emelem fel a kezem és megfordulok, jól elszidom magam kilenc féle nyelven, közben a táskámba túrok, hogy bevegyek egy szem fájdalom csillapítót, kicsit begörcsölt a fejem. Miután lenyugodtam, megfordultam. -Sziasztok! - hajolok meg. -A nevem Alexa Meyer, de itt Koreában Soyunnak esetleg Yunának hívnak. Bármely név jó, mivel így könnyebb engem megszólítani. Összesen 14 nyelven beszélek anyanyelvi szinten, és ez is a munkám. Tolmács és tanár vagyok. És nem, nem amerikai vagyok, hanem európa melletti kis országból jöttem. De ez gondolom lényegtelen. Remélem nem lesz gond, és meg fogjuk érteni egymást. - mondtam nyugodtan.
-Akkor először ismerkedjetek meg, utána jöhet a tanulás, holnap videó felvétel. - mondja a menedzser mellettem.
-Ez nagyszerű lenne. - mondja a leader.
Menedzser bólint, engem itthagy, leader leültet, és mindenki a földre ülve kérdezni kezd. Kicsit zavarban vagyok a két fiú miatt, mert az egyik folyton vigyorogva néz, másik pedig csak hallgat és ül. Furák.
Amit csak kérdeztek, mindenre válaszoltam, végül megunták, és ketten elmentek kaját venni, ezt Ken kihasználva azonnal elém állt.
-Túl hamar léptél le múltkor. Még a számod se hagytad meg. - mondja. Kicsit lehajol hozzám és félre billenti a fejét, rám mosolyog.
-Felesleges lett volna. - sóhajtok, és felállok.
Kiegyenesedik és meglepődik.
-Miért? - lép közelebb.
-Mert nem vettem volna fel, vagy max kamu számot adok meg. Egy éjszaka volt Ken! Egy! - mutatom neki, aztán otthagytam a meglepett fiút, és távoztam... volna, ha nem jön utánam, és smárol le a folyosón. Kábán néztem rá a csók után, ő pedig csak mosolygott.
-De én akarok ismétlést! - mondja.
-Nem egy lejátszó vagyok, akin ismétlés gomb van... - kezdtem volna szidni, de most is az ajkaimra hajolt. -Te hülye vagy! - sipitozok eltolva őt.
-Tudom, de megvan a mobilod! - lép hármat hátra. Lefagyva nézem, aztán felturtam a táskát, és nem volt benne a mobilom.
-Adod vissza? - lépek hozzá, de hátrálni kezd. -Kérlek! - nyújtom a kezem. Nem akarok fogócskázni vele. Gyorsan bepötyög valamit, aztán megszólal egy másik mobil, és kiveszi a pulcsija zsebéből. Enyémet pedig maga fölött lóbálja és hátrálni kezd.
-Ha kell, vedd el. - vigyorogva néz rám. Felsóhajtok. Ha nem lenne fontos ez a telefon, a sok szám miatt, akkor hagynám, de így inkább megszerzem. Hirtelen tol be egy ajtón, én pedig először azt se tudom mi van.
Nyakam veszi célba hátulról, ami a gyengém, így megfordulva nyakát átkarolva csókolom meg.
        ###############
Ruhám igazgatva megyek a tükörhöz, hogy rendbe szedjem magam, és a szerte-szét túrt hajam. Ken még kicsit relaxál a wc lehajtott tetején, aztán feláll, és ő is kezdi rendbe szedni magát. Kidobja a használt óvszert, amit a táskámból vett ki, és jön kezet mosni. Frissítem a sminkem, kicsit felturom a hajam, hogy ne csak borzos legyen, aztán felkapom a táskám.
-Hová sietsz? - fogja meg a karom és visszahúz.
-Még van dolgom. - nézek rá.
-Mondanám, hogy holnap rá érsz e, de sajnos Én nem érek rá. - maga elé állít, mert neki dőlt a pultnak. Eltolja az egyik hajtincsem, és hozzám hajol.
-Á-á! - tolom vissza. -Nincs repeta! Szia Ken! - el lépek tőle és távozom. Nagyon meleg van kint, látszik, hogy jön a nyár, még jó, hogy ruhát vettem fel. Így nem sülök meg mint egy pisztráng a sütőben.
Elmentem a kedvenc kávézómba, vettem egy tejes kávét, és hátul kint a teraszon leültem. Jól esett ahogy a Nap sugarai, simogatták az arcom, és enyhén fújdogál a szél.
Persze töretlen nyugalmamat a telefonom zavarta meg. Sms jött:  "Kiszívtad a nyakam! Kapom is miatta az oltásokat! :D De megérte."
Elkuncogom magam.
"Nem vagyok veszett, hogy oltogassanak! Amúgy nem gondoltam, hogy azonnal zaklatsz amint távol leszek tőled."
-Soyun? - hallottam egy ismeretlen hangot. Felnéztem, és Leo állt előttem.
-Leo, igaz? Ülj le nyugodtan ha akarsz. - mosolyogva nézek rá, mire bólint, és leül.
-Hogy hogy itt vagy? - kérdi.
-Ez a kevenc kávézóm. - mosolygok.
Jó órát beszélhetünk, majd csengetnek neki, hogy mennie kell, így a kávézó előtt én jobbra, Ő balra indul. Nagyon aranyos ember, remélem jól kijövök majd vele, meg a többi fiúval.