-Alex. - szólított meg valaki, megfordultam, és Ravi volt az.
-Mit akarsz? - szipogtam.
-Mi történt? - állt meg előttem.
-Semmi. Nem tartozik másra. - sóhajtottam egyet, kivettem egy papírzsepit a táskából.
Megtöröltem az orrom, meg a szemem. Ravi leült mellém, és adott egy kis palackos vizet. Abból ittam kicsit majd leraktam.
-Szerelmi bánat?
-Reménytelen szerelem, de nagyon. - hajtottam le a fejem.
-Hé, egy ilyen szép lánynak, nem volna szabad szomorúnak lenni. - lágyan az állam alá nyúlt és emelte fel a fejem.
-Én nem szomorú vagyok, csak reménytelen.
-Ki miatt? - letörölte a könnyeim.
-Nem tartozik rád. - néztem rá mérgesen.
-Pedig segíthetnék. - hajolt közelebb.
-Hé... -.megakartam állítani, de már meg is csókolt. Puha ajkait lágyan nyomta az enyémhez, és túrt a hajamba. Hagytam, hogy mélyítse a csókot, mert jól eset.
Éreztem, hogy most az egyszer nem úgy csókoltak meg, mint amikor "dolgozom".
-Sajnálom. De ezt most nem tőled vártam volna... - toltam el.
Azért is állítottam meg és nem hagytam hogy tovább csókoljon, mert csak egy barátot látok benne, nem egy potenciális ágyast, vagy olyat aki pénzt jelent.
-Akkor kitől? - nézet értetlenül. Picit fel emeltem a fejem, és megláttam Leot.
-Leo...
-Mi? Leo? - értetlenkedett.
-Leo! - pattantam fel. És léptem egyet, de a kezét fel emelte, ledobta a másik kezéből a szatyrot, sarkon fordult és elindult.
Ravi utána szaladt, de Leo nem akart megállni. Csak eltolta, és otthagyta. Ravi tehetetlenül túrt a hajába, majd felvette a szatyrot.
-Fagyi. - nézet rám. -Az istenit. - vágta a padhoz, majd leült. - Ezt jól elkúrtam. - fogta a fejét.
-Az biztos. - felkaptam a táskám meg a fagyis dobozt, és Leo után szaladtam.
Majd' kiköptem a tüdőm mire beértem.
-Leo. - szóltam utána. -Leo, várj már.
-Nem. - huh, elég hangosan válaszolt.
-Jung TaekWoon, most azonnal megállsz, vagy a fejbe váglak a fagyis dobozzal. - kiáltottam el magam, mire megtorpant, nem fordult meg, de sajnos elég hangos voltam, mert mindenki minket nézet.
-Mit akarsz? - mordult rám amikor beértem.
-Beszélni. - álltam elé. -Ne Ravira légy mérges. Én... én csókoltam meg.
-És ezt higyem is el? - összébb húzta magát, úgy nézet rám.
-Igen. Én... csak. Ahj. Sajnálom, oké? Neked se könnyű ellen állni, nem, hogy neki. Szoktatok ti tükörbe nézni? Mindegy. Kicsit feszült is vagyok. Szóval nézd el nekem. - túrtam a hajamba. -Most nem fogsz hozzám szólni? - sandítottam rá.
-Talán. - nézet le a cipőjére.
-Leo. - léptem egyet előre.
Nem reagált, csak fogta magát, kikerült, és ott hagyott.
Hát ez vagy hülye, vagy direkt bassza az agyam.
-Pukkadj meg. - kiáltottam el magam, és elhajítottam a szatyrot.
Pont előtte vágódott a földre. Mérges fejjel fordult hátra, pár pillanatig nézet, majd végleg eltűnt a tömegben. Utálom a pasikat. Fogtam egy taxit, és haza mentem. Egy zuhany után letelepedtem a kanapéra és bámultam az MTV hülye műsorait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése