-Ravi. Ugye tudod, hogy utállak? - nyögtem ki almosan.
-Kent is utáld. Ő rajtam van. - röhögött.
-Hát basszus. Lemásznátok már rólam? - mocorogtam.
Lemásztak rólam. Megfordultam a hátamra.
Kedves csipet-csapatom volt a szobámba. Remek.
-Mi járatban? - hasra fordulva kúsztam ki az ágyból, majd amikor a tenyerem érintette a szőnyeget, kibújtam a takaró alól.
Ugyanis alatta kúsztam ki. Kiegyenesedve, nagyot nyújtózva ropogtattattam meg a csontjaim.
-Meló. - sóhajtott Leo.
Hyuk olyan almos fejjel állt mellette, hogy csoda, hogy még nem találkozott a szőnyeggel.
Nehezen lehet ám felkelteni.
Már egy éve lassan, hogy én vagyok a sminkesük. És mar az agyamra mentek.
Rettenetes bagázs. Főleg Ravi meg Ken. Agybaj kapok az állandó trollkodasaiktól.
-Nekem nem is szóltak... - végszóra megszólalt a mobilom.
A menedzser volt. Elhadarta, hogy milyen fotózás lesz, a cím mar a kedves leadernél van.
Egy szót nem szóltam, mert nem volt érkezésem. Frankó. Na uccu neki készülődni...
20 perc múlva már a helyszínen voltunk. Leo hozta az egyik táskát, én a másikat.
Befele tartottunk, amikor, Ken telibe ugrotta Hyuk-ot, amitől szerencsétlen makaen akkorát taknyolt a vokalistával, hogy nyekkentek.
-Basszus. Jól vagytok? - nyomtam Ravi kezébe a táskát, meg a cuccaimat.
-Ken. Te isten verte marha. - csaptam nyakon, amikor megláttam, hogy a makaenak a bal arca egy picit vérzett.
-Naaa, nyugi. - nyafogta.
Mérgesen néztem rá.
-Vérzik, te meg nyafogsz. Hogy fogom eltüntetni ezt itt? - förmedtem rá.Szegény a vér hallatán ki is dőlt az ölemben. remekül kezdődik a nap. Alig tudtuk felpofozni, szegény leader meg nem tudta, hogy hova szaladjon. -Ravi, hozz vizet, te meg ülj már le, és segíts. - húztam magam mellé Hack Yeon-t.
-Mégis mi az istent? - néz rám félve. Tudniillik Ő is fél a vértől, vagy mi.
Nagy nehezen fellocsoltam Hyuk-ot, majd betámogattuk, és egy fél óra csuszással ugyan, de hozzá láttam a dolgomnak.
Nos, volt ám munkám szegényke arcával. De sikerült.
-Jól vagy? - fogta meg a vállam Hongbin.
-Kicsit kiakadtam, de megcsináltam. - néztem rá.
-Te mindig mindent megoldasz. - hátulról ölelte meg a nyakam Ravi.
-Már megint rám kell tehénkedned? - kuncogtam.
-Csak egy ölelés. Nem ilyen lenne ha tehénkednék rajtad. - nevetve nyomot egy puszit az arcomra.
-Hanem ilyen. - hallottam Hyuk hangját, majd nagy súllyal a padlón végeztük.
-Kicsi bukó, nagy rakást kíván. - kiáltott Ken, és ránk ült.
Mivel én voltam alól, nem éppen kellemes helyzet volt.
Fotózás után, nálam filmeztünk. Készítettem popcornt, meg a fiúk vettek nasit is. Kellemes velük filmezni, mert ha tetszik nekik, csendben vannak, de ha nem, végig gúnyolják az egészet, Most szerencsére nyugiban vannak. És nyugodtan, nézhetem a Boszorkányvadászokat.
Kb. a felénél voltunk a filmnek, amikor rezegni kezdet a telefonom.
Kikotortam a zsebemből, majd megnéztem ki az.
Ravi. 1 üzenet. Megnyitottam, majd a kanapéra néztem, de nem volt ott.
"Gyere a fürdőbe." Ennyi állt benne.
Halkan tápászkodtam fel a fotelból. Kisurrantam, majd megcéloztam a fürdőt. Rögtön kinyílt az ajtó, és berántott rajta.
Neki nyomot a csukott ajtónak.
-Ravi... - nyöszörögtem meglepve. Nem vártam a következő mozdulatot amit tett, ezért először nem is reagáltam. Meglepve pislogtam a csempére, majd amikor megéreztem a nyelvét az ajkaimon végig siklani, lehunytam a szemem, és beletúrtam a hajába. Imádom ahogy csókol.
-Már két napja nem érhettem hozzád. - mondta a csók után. homlokát az enyémnek támasztotta, és az arcomat cirógatta. Annyira gyengéd, és imádni való. De most meglepet, hogy pont itt támadott le.
-Kész örökké valóság. De azért nem kellett volna, így letámadnod. - kuncogtam.
-Nem tehetek róla, hogy nem tudok ellenállni neked. - lágyan csókolt meg.
-Ígérem, holnap a tied vagyok egész nap, és este. - túrtam újra a hajába, még közelebb húzva magamhoz -már ha ez lehetséges-, és csókoltam vissza.
-Szavadon foglak ám. - pihegte az ajkaimra.
Már várom a holnapot. Talán szebb lesz, mint az első közös napunk. De az csak holnap derül ki, addig is kiélvezem a pillanatot vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése