2. rész

Zug a fejem. És pocsékul vagyok. A francra ittam tegnap annyit. 
Nem mertem kinyitni a szemem, mert ha meztelen vagyok, elkap a szégyen. 
Ezért végül, csak megtapintottam a hasam, amin rajta volt a fűző. Szerencse.
Óvatosan kinyitottam a szemem, és egy barna szemű, valami piros árnyalatra hasonlító hajú, morcos képű gyerek feküdt mellettem. 
-Omo. - újra lecsuktam a pilláimat. -Rád másztam tegnap igaz? Veled volt a narancs hajú gyerek is. - motyogtam. 
-Inkább csak ágynak használtad. Jót tett neki, a hátsó idomod látványa. - ugrott az ágyra egy barna hajú gyerek, majd ahogy érkezett, úgy is tűnt el, mert a mellettem lévő srác lerúgta. 
Nagy nyekkenéssel ért földet. Röhögve fordultam oldalra, és fogtam a fejem. 
-Raviii! - nyafogott a földön lévő. -Leo  lerúgott. - hisztizett. 
-Leo, ne bántsd, mert így is hülye szegény. - trappolt be a narancs hajú. Rám mosolygott. -Szia. - intett. 
-Hali. - húztam magamra a takarót, csak a szemem maradt kint. 
-Ravi vagyok. Ez a palota pincsi nikkel bolha meg Ken. Kedves herceged meg Leo. - mosolygott kedvesen. -Gyertek reggelizni. Hongbin  csinált pirítóst is. - mire kimondta, a Ken nevű mar kint is volt. -Hongbin nagyon jól főz, Ken meg imádja. - magyarázta Ravi. 
-Sajnálom. Én  inkább szeretnék hazamenni. - másztam rá a Leo nevűre, mert fal volt mellettem, csak rajta keresztül tudok kijutni. Hozzáértem a mellkasához, ami kidolgozott volt. 
Szembe néztem vele, kicsit közelebb hajoltam hozzá. 
-Koszi, hogy nem hagytatok ott. - ajkaira pillantottam, majd újra a szemébe, és lemásztam  róla. Felkaptam a cipőm, majd a táskám. Megborzoltam a hajam, majd megnéztem a sminkem. -Tényleg  köszönöm, hogy nem hagytatok ott. - néztem Ravira. 
-Semmiség. - legyintett. -Eléggé taccson voltál. Nem lett volna szívunk otthagyni. 
-Hahaha. - imitáltam  röhögést, majd komolyan néztem rá. -Tényleg, köszönöm. 
Meglepődött. Megfontolt lépésekkel indultam ki, majd mentem a hangok irányába, egy szürke -vagy tudja az isten milyen színe volt-, hajú srác torpant meg előttem. 
Meglepve pislogott rám. 
-Kijárat? - hajoltam közelebb. 
-A...Az. - bökött egy ajtóra. 
-Köszi. Alex. - nyújtottam a kezem. 
-Hackyeol., én vagyok a lea... Vagyis, N a becenevem. - zavartan vakarta meg a fejét, majd kezet fogott velem. 
-Lexa, vagy Alexa, mindegy. Remélem még talizunk. Sziasztok. - intettem be a konyhába, majd gyors léptekkel mentem az ajtóhoz. Instabil a mozgásom, legalábbis én úgy érzem. Amint kiértem a tömbház elé, rágyújtottam, és az egyik kukából rókát fogtam.
 Mindig ez van. Másnaposan  rágyújtok, két perc múlva meg rókát fogok. 
De legalább jól vagyok utána. Papírzsepivel megtöröltem a szám, majd az oszlopnak dőlve, hajtottam hátra a fejem. Pont fel láttam arra a lakásra, ahol voltam. Leo  épp lenézet rám. Morcos pillantásától inkább félre néztem.
Pár perc múlva ellöktem magam az oszloptól, kidobtam a cigit, és hazaindultam. 

~~~~~~~~~ 

-Tejet kérsz? - kiáltott a húgom. 
-Aham. - kapcsolgattam a tv-t. Közben kekszet tömtem magamba. 
Tegnap elég jól kipihentem magam, ma csak lazítunk húgival.
Épp egy jó kis zene ment az MTV-n ezert hagytam. 
-Xiah Junsu. - olvastam a nevét. -Apám, na ennek van mozgása. - elismerően dőltem hátra. -Tudna újat mutatni. - röhögtem el magam. 
-Alex. - szólt rám Cassy. 
-Jó, befogtam. - kuncogtam. -Amúgy, konzultációra mikor mész? - vettem el a poharat. 
-Holnap. - ült le mellém. Új klip kezdődött, a tej ami a számban volt -mert időközben beleittam-, mind az üvegtetejű dohányzóasztalon, meg a tv képernyőén landolt. 
-Ez nem lehet igaz...