3. rész

Tanácstalanul ültem le az egyik padra a parkban. Ezt jól kifogtam. Oké, nincs gondom az Idolokkal, mert a munkám során találkoztam már Idollal, nem is egyel. 
De ez most furán jött ki. Mármint, hogy részegen botlottam, pontosabban borultam beléjük. 
Az még oké, ha hívnak, és megyek, de így még nem jártam soha. 
-Szia. Alex, ugye? - szólalt meg egy ismeretlen hang előttem. Felnéztem. -Hyuk vagyok. - értetlenül néztem rá. -Ravi meg Leo  barátja. - egészítette ki. 
Mint egy kis lámpa, fény gyult az agyamban. 
-Ja, tényleg. Most, hogy mondod, a múltkor láttam a kék buksid a konyhátokban. Nagyban tömted magad tele kajával. - nevettem el magam. 
-Mindenki addig élvezi a kaja szabadságot, amíg Leo fel nem bukkan. Mindent felzabál. Olyan mint egy rossz sáska. - nevetett. 
-Ülj le. - mutattam magam mellé. -Mi járatban? - dőltem hatra. 
-Kicsit kiszellőztettem az agyam. - sóhajtott. 
-Az sose árt. - bólintottam. Csendben kémleltem az eget, Hyuk meg maga elé meredt. Látszott rajta, hogy valami nem stimmel. -Mi a gond? - hajoltam előre. 
-Semmi. - motyogta. 
-A "semmi" mindig takar valamit. Ki vele. Ne félj. Nem szólok senkinek, nekem is meg van a saját gondom, és tudom, ha valakinek beszélsz róla, könnyebb. - simogattam meg a hátát. 
-Nem tudom, de lehet, hogy tudod, mi egy banda vagyunk. - bólintottam. -Rengeteg elvárás van rajtunk, tökéletesen kell teljesítenünk, mert megkövetelik. Ez már akkor így volt, amikor a MyDol-ban voltunk. Kemény munkával, de egy banda lett belőlünk. Újak vagyunk, és én vagyok a legfiatalabb. Ma próbán rontottam. Pedig nem volt nagy rontás, Ken ki is javított gyorsan, és nem volt olyan mint egy baki. Ha ezt színpadon  történt volna, már belebolondultam volna. - sóhajtott. 
-Mindenki hibázik. Ember vagy, egyszer úgyis  rontasz, ha akarod, ha nem. - nem biztatásnak szántam. 
-Sajnos ezt én is tudom. - kezébe temette az arcát. 
-Hyuk, senki sem tökéletes, de te törekedj arra, hogy az légy. Tartsd magad ahhoz, hogy igen is sikerül, nem fogsz rontani. Ne légy bizalmatlan, fölég ne magaddal. Bízz magadban, érezd, hogy megtudod tenni, képpes vagy rá. Ne a negatívumokat keresd, és tartsd meg, hanem a pozitívumokat. Nem hallottalak meg énekelni, de ha ilyen fiatalon már Idol vagy, biztos csodás lehet. Cuki vagy, kedves, és jó fej. Ezek nem csak külsőre igazak. Ne a külső dolgokra figyel, ne az eszedre hallgass, hogy rontani fogsz, mert akkor fogsz is. Hanem a szívedre. - elmosolyodtam. -A szíved vezessen, és nem fogsz rontani. - csillogó szemekkel nézet rám. -Ne másnak felelj meg, hanem önmagadnak. Ha szereted ezt az egészet, akkor megéri, ha nem fel kell adni. - kitartóan mosolyogtam rá. 
-Szeretem ezt csinálni. - bólintott. -De nem vagyok elég jó. 
-De! Elég jó vagy, ha szereted ezt, és ide jutottál. 
-Köszönöm. - ölelt meg hirtelen. 
-Nincs mit. - öleltem vissza.

 ~~~~~~ 

Vagy egy órát dumáltunk. Sok dolgot megtudtam róluk. Érdekes arcok, főleg Ravi, és Ken. 
A klip látta után, nem gondoltam, hogy itt fogok ülni az egyikükkel, és  beszéljük ki az életünk apró dolgait. Igaz, hogy nem beszéltem neki a munkámról, de a többibe kicsit beleavattam. Kedves kölyök. Hat óra táján a húgom, hívott, hogy menjek el a boltba, mert nincs meg pár dolog a vacsihoz. Elrángattam Hyuk-ot is magammal. 
-Leveszed nekem azt? - mutattam a piros csomagos gumicukorra. 
Nem tehetek róla, hogy ilyen alacsony vagyok. Ő meg vagy másfél fejjel magasabb. Jó, nem magas sarkú van rajtam, hanem torna cipő. 
-Ez nincs a listán. - vigyorgott. 
-Ne szólj be. - hunyorítottam rá. 
-Nem szóltam. - nevetve dobott két csomag cukrot a kosárba. 
Mindent megvettem, amit írt üzenetben a húgom, majd Hyuk  segített hazavinni.
Tényleg, ha valaki mondta volna ezelőtt pár nappal, hogy vele fogok sétálni,  bevásárolni, meg órák hosszát dumálni, kiröhögöm. 

~~~~~~~~~

Cassy kicsit töri a nyelvet, ezért én  tolmácsoltam nekik, néha megkérdezte Hyuk-ot, hogy mi a helyes kiejtés, persze papíron, mert az írás-olvasás jól megy neki. 
Jól  szórakoztak, amíg én a vacsit készítettem.
És persze, az élet nem mindig úgy van, ahogy szeretnénk.
 Megszólalt a munka telefonom. Egymásra néztünk Cassy-vel, majd mentem a telefonhoz. Felvettem. 
-Igen? - szóltam bele. 
-Szabad vagy? - szólt bele egy ismerős hang.
 -Igen. Mennyi? - szokásos szöveg. 
-Egy éjszaka. Ezt tudhatnád már. - kuncogott fel. 
-Egy óra múlva a szokásos helyen? 
-Természetesen. 
-Rendben. 
Kinyomtam. Felsóhajtottam. Megtámasztottam magam a kanapé támlájának. Miért pont most? És  miért pont Ő? Újra felbukkant.
 Már majdnem elsírtam magam, amikor Cassy megfogta a vállam. 
Érte csinálom, érte megéri. 
-Megyek lezuhanyzok. - pusziltam meg a homlokát. 
Rámosolyogtam Hyuk-ra, majd eltűntem a fürdőben.